Évtizedes magánzárka, inzulinsokk, tartós agykárosodást okozó gyógyszeres kezelés, alvásmegvonás, villamos áramütés. Idegbetegnek és pszichiátriai esetnek tekintett politikai foglyok a „legvidámabb barakkban”. A politikai okokból végzett pszichiátriai kényszergyógykezelés mestere a KGB volt; a szovjet módszerek aztán – rejtve ugyan –Magyarországra is begyűrűztek. Kádárék megrögzötten igazságkereső ellenfeleiket egész egyszerűen bolondnak nyilvánították. Az állampártnak nemcsak a nyugati tiltakozások elhárítása céljából volt kényelmes a „másként gondolkodók” tartós betegállományba kényszerítése, hanem azért is, mert így le tudta őket választani az „egészséges” társadalomról. Az orvosok úgy látták, „a beteg az államhatalom intézményeinek nyílt bírálatával adja tanújelét a normális alkalmazkodásra való képtelenségnek”. A Kádár-rendszer a ’70-es, ’80-as években is folytatta ’56-os ellenfeleinek megfélemlítését és kínzását.