Minden mitológiában van egy szereplő, aki a kapcsolatot szimbolizálja a halandó élet és a túlvilág között (Anubisz, Ut-napistim, Szent Péter stb.). Az ókori görögök abban hittek, hogy a holtak birodalmát egy sötét-vizű folyó választja el az élettől, melyen egy Charon nevű szakállas, öreg, mord révész szállítja a holt lelkeket, némi pénzért cserébe. A korabeli temetkezési szokások szerint, ezért egy obulust helyeztek a halottak szájába, így biztosították az utazás árát a nyugodni vágyó léleknek. Ebből a történetből inspirálódva alkottunk meg egy modern Charon legendát, ami egy megrendelhető luxus szolgáltatás, azoknak a halandóknak, akik vágynak a halálra, de nem mernek lépni. A film főszereplője egy gyönyörű, rezzenéstelen arcú nő, aki házról házra szállítja a feloldozást. A film formáját és dramaturgiáját szubjektív technikai kísérletünk határozza meg: vagyis, hogy mi van akkor ha a folyamatos blende változás a film dramaturgiájának meghatározó eleme. Az első pillanattól kezdve előttünk van a világos történet, de csak akkor fogjuk fel mikor a blende nyitása közben különböző térsíkok kerülnek helyes expozícióba.