2010. október 4-én 12 óra 10 perckor átszakad a Magyar Alumínium Zrt. ajkai timföldgyárának 10-es számú zagytározója és rövid idő alatt 1 millió m3, maró hatású, vörös színű iszap önti el a Torna-patak völgyét, az ott lévő három település mélyebben fekvő részeit: Kolontáron 40, Devecseren 280, Somlóvásárhelyen 15 lakóház és számtalan melléképület rongálódik meg, válik lakhatatlanná. Meghal 4 felnőtt és 1 kisgyermek, eltűntnek nyilvánítanak 7 személyt, a sérültek, sebesültek száma 120. Súlyos kárt szenved mintegy 800 hektárnyi, mezőgazdasági művelés alatt álló területet.

A tervezett animációs film az alábbi kérdésre keresi a választ: hogyan élték át akkor és hogyan értelmezik ma - már több mint egy év távlatából - a kolontári, a devecseri és a somlóvásárhelyi gyerekek az akkor történteket. Hogyan emlékeznek vissza a katasztrófa eseményeire.

A tervezett film gondolati alapja, hogy az akkor valamilyen módon szem- és fültanú kolontári, devecseri és somlóvásárhelyi gyerekekkel rekonstruáljuk a városuk vagy falujuk elpusztult részeit, s az e helyekhez kötődő emlékeiket.

A gyerekek egy állandóan működő, kockázó kamera alatt és előtt, egy hatalmas, üres, papírra, vissza- és megidézik, majd fel is rajzolják a vörös iszap által elöntött városrész utcáit, házait. Rajzolás közben, míg az emlékeikben kutatnak, a helyszíneket keresik és azonosítják, és mesélik a helyhez kötődő régebbi és a tragédia alatti-utáni történeteiket.
- az állomásra vezető hajdani utcát, amelyen évente mentek a balatoni nyaralásra, sok cuccal felpakolva, 
- vagy a hős barátról, ki a padlásról visszamenve az iszapból mentette ki a kutyáját,
- ki háborús filmként élte meg az akkori fejetlenséget, kiabálást, helikopterzúgást, sziréna- vijjogást,  
- hogy a kertjében kapáló néni még be akarta fejezni a munkáját, mielőtt elmenekül az iszap elől,
- hogy azonnal hagyják el házaikat, lakásaikat! Csak a legfontosabbakat vigyék magukkal!
- üvöltötte a megafon,
- és mindenki próbált telefonálni, mert sokan azt sem tudták hol van a gyerekük, s a gyerekek nem tudták hol vannak a szüleik, és így tovább, és így tovább.

A film, a tragédiát közvetlenül vagy közvetve átélő és elszenvedő gyerekek szemén át, az elbeszéléseik alapján, általuk megidézve, a tényleges részvételükkel készülne: hogy ne csak mondják, meséljék, hanem maguk rajzolják, s esetleg animálják is a saját történeteiket.Az animációs munkához – egy közös workshop keretében - tényleges segítséget adnának az általam alapított, és 2000-től a kecskeméti Ifjúsági Otthonban működő KÉPRŐL KÉPRE ANIMÁCIÓSFILMES MŰHELY gyerekei, az animációval már rövidebb-hosszabb ideje foglalkozó 12-17 éves tanítványaim.

Szoboszlay Péter rajzfilmrendező