1898. szeptember 10-én fél kettőkor az egyik genfi szállodából két feketeruhás hölgy lép ki. Az idősebb Hohenembs grófnő néven jelentkezett be, a fiatalabb láthatóan a kísérője volt. Hirtelen egy fiatalember nagy lendülettel nekiszaladt a grófnőnek, aki az ütközés következtében el is esett. A járókelők felsegítették a hölgyet, aki három nyelven is köszönetet mondott, majd valamilyen ismeretlen nyelven (magyarul) kérdéseket tett fel a kísérőjének. Az incidens után sietősen elindultak a száz lépésre lévő hajóállomás felé és felszálltak a hajóra, ahol a hölgy elájult. A társalkodónő (gróf Sztáray Irma) bevitte a kabinba, levetette a fűzőjét és akkor látta, hogy bal melléből vér szivárog. A hajó azonnal visszafordult, a hölgyet a szállodai szobájába vitték, ám a kiérkező orvos csak a halál beálltát tudta megállapítani. Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné meggyilkolása nagy nemzetközi szenzációnak számított, az emberek nem értették, miért kellett meghalnia a politikába nem avatkozó, amúgy is tragikus sorsú szépséges királynénak. A magyarok különösképp siratták, hiszen köztudott volt a kölcsönös szimpátia, amely Erzsébetet és a magyarokat összekötötte. Bécsi sírját még ma is elborítják a piros-fehér-zöld szalagos koszorúk. Erzsébet tizenhat éves volt, amikor szerelemházasságot kötött Ferenc József osztrák császárral. Ám a szerelem nem sokkal éli túl a házasságot. Erzsébet szenved a bécsi udvar szigorú etikettjétől Anyósával, Zsófia főhercegnővel is folyton konfliktusba kerül, aki hamarosan megszülető gyermekei nevelését is elragadja tőle. Erzsébet romantikus alkat, titokban verseket ír, és vonzódik a szabadság-szerető, rebellis magyarokhoz, akiket anyósa olyannyira gyűlöl. Találkozik Deák Ferenccel és Andrássy Gyula gróffal, és kölcsönös szimpátia ébred közöttük. Erzsébet közvetítő szerepet játszik abban, hogy Zsófia minden ellenkezése ellenére a kiegyezés révén a magyarok visszakapják 1848-ban kivívott jogaik jó részét.A magyar kiegyezés után Erzsébet nem ártja magát a politikába. A számára elviselhetetlen bécsi udvarból egyre többször menekül el, egyik kedvenc tartózkodási helye Gödöllő. Ahogyan az évek telnek, egyre több időt tölt külföldön is: Angliában, Svájcban, Korfu szigetén. Luigi Luccheni árvaházakban, később nevelőszülőknél felnőtt olasz fiatalember, a történet idején húszas évei elején jár. Különböző országokban alkalmi munkákból tengeti életét. Hatalmas indulat van benne a gazdagok és előkelők iránt, maga is anarchistának vallja magát. 1898 nyarán Svájcban él, előbb Lausanne-ban, majd egy olcsó genfi szálláson bérel ágyat – közösen, egy másik olasszal és arra készül, hogy egy előkelő fejedelmi személy megölésével teszi híressé nevét. A film bemutatja Erzsébet, valamint az olasz anarchista Luccheni útját a gyilkosságig;az előkelő származású, luxus körülmények között élő, romantikus lelkű nő és az árvaként felnövő, nélkülöző, gyilkos indulatú és ideológiájú férfi tragikus találkozását. Ábrázolja a századforduló Európájának feszült hangulatát, az anarchista gondolat veszélyes megnyilvánulásait. Választ keres arra, miért kellett a királynénak meghalnia. Bemutatja a merénylet közvetlen előzményeit, körülményeit és lefolyását, illetve azokat az érzelmeket, amelyeket a gyilkosság kiváltott. Megjelenik benne a végzetszerűség illetve a véletlen drámája és tragikuma. A dramatikus jelenetek mellett néhány összefüggés, életrajzi mozzanat megértését narráció segíti, amelyet általában a történet montázs-szerű képei illusztrálnak.