„RE-MIXáth: BESZTERCE OSTROMA” - tévéfilmsorozat 3 részben - SZINOPSZIS: Mikszáth Kálmán egyik legismertebb regénye a Beszterce ostroma – Egy különc ember története. Főhőse Pongrácz István gróf, aki a jelen valósága elől a múltba menekül. Háromrészes tévéfilmsorozatunkban a grófot elrángatjuk a jövőbe, 2013-ba, hogy innen menekülhessen az általa vizionált középkori világba. Nedecen zavartalan az élet, a helyiek békésen megvannak a Pongrácz-kastély fura lakóival, bár a falusiak flúgosnak tartják a várnépet. Mi is megismerhetjük ezt a különleges világot, mikor Behenczy Pál, egy országos tévécsatorna szerkesztője, háromfős stábot küld a várba, hogy készítsen turisztikai műsort az ottaniak életéről. Az ő szemükön, kamerájukon keresztül fedezzük fel ezt a bizarr világot, annak törvényeit és figuráit. Hogy ez a műsor biztosan hozza a számára létfontosságú nézettséget, a szerkesztő Kamarás Iván színművészt is szerződteti a rutinmunkának ígérkező feladatra. A médiában dolgozó embereket egyszerre varázsolja és taszítja a gróf különleges világa. Fantáziájukat, romantikus énjüket vonzza, de 21. századi értékrendjüket, az emberi értékekbe vetett hitüket rendkívül sérti, amit tapasztalnak. Történetünk az eredeti regényhez hasonlóan két párhuzamos szálon játszódik: míg egyrészt Kamarás Ivánt és a stábot látjuk a nedeci várban, addig Besztercén Behenczy Károly (Behenczy Pál fia) szerkesztő kezei között egy másik műsorba is betekinthetünk. Ennek főhőse, illetve szenvedő alanya Apolka, egy alig 18 éves fiatal lány, akinek hányattatott sorsából csinál médiacirkuszt egy valóságshow. Az Apolka nyomorát, kiszolgáltatottságát felhasználó szándék nem kevésbé visszataszító, mint Pongrácz gróf némely középkori módszere. A két tévés szerkesztő – apa és fia – vetélkedése a nézettségért odáig fajul, hogy halálosan megsértik a vár urát, kihozva Pongráczból a feldühödött középkori urat. Pongrácz Beszterce ellen vonul helyi erőkből verbuvált seregével. A két Behenczynek ez is kedvező fordulat, hiszen egyenesben közvetíthetik az eseményt, műsorra kerül az Ostrom-show, amely itthon még soha nem látott nézettségi rekordokat dönt meg. Hogy ezeknek a műsoroknak a hátterében igazi, érző emberek, valós lelki fájdalmaik vannak, az őket nem érdekli, a közvélemény pedig nem értesül róla. Ahogy a műsorok, úgy a szereplők érzelmi szálai is összegubancolódnak. Miután – a műsor egy újabb fordulataként – a szerkesztők egy megrendezett túszátadás során Apolkát kínálják fel Pongrácznak, amennyiben az hazavonul seregével, a történet újabb irányba fordul. Kamarás Iván, aki egyre otthonosabban érzi magát a várban, beleszeret Apolkába. Eközben Pongrácz István egyre jobban ragaszkodik a fiatal lányhoz, és hányattatott sorsa miatt is kárpótolni akarja őt. Magához láncolja Apolkát, és mindenki mást elüldöz mellőle. Teljes vagyonát Apolkára hagyja, akit most a túlzott, önző szeretet fojtogat olyan erővel, mint eddig a nélkülözés. Kamarás Iván nem tudja leplezni szerelmét, és egy szerencsétlenséggel végződő párbajt követően, Pongrácz törvényei szerint, halálra ítélik. Ennek hírét a média újra saját céljaira használja, és már senki nem tudja, hogy az egész csak a médiacirkusz része, vagy tényleg veszélyben forog egy elismert színész élete. Komoly nehézségek árán sikerül kiszabadítani Ivánt, és szembesítik Pongráczot hazug birodalmával, ahol mindenki csak megjátszotta magát – félelemből, megalkuvásból vagy haszonlesésből. Az idős gróf teljesen megtörik, és öngyilkosságot követ el – ezzel persze ismét hírértéket produkálva. Az egyik látszatvilág legyőzte a másikat. Mikszáth csodálatos regénye mindaddig őrizni fogja korszerűségét, amíg az emberek a valóság felmérése és megértése helyett az illúziók világába menekülnek, és saját szabályokat, törvényeket hoznak létre, félelemből vagy konokságból. Ez a szép emberi dráma azzal az abszurd humorral fűszerezve jelenik meg előttünk, mely Mikszáth regényét is jellemzi, azt a távolságot biztosítva, melyből saját magunkat is kinevethetjük.