Annak ellenére, hogy történetileg túl vagyunk az emancipáción, a szabadság és a változó szépségideálok korát éljük, társadalmunkban a női testépítés jelensége előtt mégis értetlenül állunk. A női testépítők a két nemi pólust mindkét irányban szélsőségesen demonstrálják. Úgy válnak androgün lényekké, hogy közben férfiként is és nőként is a maximumot nyújtják vizuálisan. Sokkal bonyolultabb pszichológiai háttér van ezen életmód mögött, mint látens leszbikusság vagy transzneműség. A gyakran anorexiás múltból jövő kontrollmánia vagy az agresszió a maszkulin életvitelben szublimálódik, azonban a női kiegészítők ellensúlyozzák ezt, emlékeztetve minket (magukat?), hogy nőket látunk, nem férfiakat. Nagy hangsúlyt kap a vizualitás, a kompozíció, a testek szinte absztrakt, tájszerű ábrázolása, a dudorodó erek és pillangót ábrázoló tetoválások kontrasztja. Az arcok, a tekintek szuperközeli követése bensőséges szituációkban a megértést és együttérzést szolgálják. A film helyszínei versenyen és edzőtermen kívül vannak, ott, ahol a karaktereink szűrők, flitteres bikini és barnítókrém nélkül léteznek: az otthonaikban. A film célja, hogy a néző az empátia és a megértés révén, komplexitásában lássa a női testépítés jelenséget; hogy észre vegye: ezek a szőkített hajú, mély hangú, hatalmas emberek is valakinek a kislányai vagy legjobb barátnői, akik egykor ugyanarra törekedtek, mint valószínűleg mi mindannyian – hogy elfogadják őket.