Zichy Mihály műve és élete a magyar orosz és grúz kultúra közti kivételes aranyhíd, erről tervezünk dokumentumfilmet készíteni. Zichy élete kész kalandregény. Az orosz cárok kedvencét mindenfelé divattá válik megnyerni maguknak. A gyűlölt Ferenc Józseffel is találkozik, az imádott Erzsébet királynőt felkeresve. A Walesi herceg is meginvitálja, ennek emlékét az brit királyi paloták csarnokaiban őrzik vadászatokat megörökítő képei. Tehát Zala, Bécs, Párizs és Grúzia jelentik élete fontos állomásait, ám Szentpétervár a meghatározó. Nem csak az uralkodókkal ápol jó viszonyt, azokkal is, kik lázadoznak ellenük. Összejár Turgenyevvel, Goncsarovval, Dosztojevszkijt is látja, épp akkoriban száműzik… Párizsban Victor Hugó jó barátja lesz, aki ugyancsak szálka a hatalom szemében. Párizsban Munkácsy, Németországban Liszt Ferenc, Pesten meg Jókai. S máig fellehetőek az említett barátságok tárgyi emlékei: fényképek, levelek, rajzok stb. Zichy nem kegyencnek születik, de osztályrésze mégis ez. Mit tehet? Ott támad, ahol túlkapást tapasztal: legyen az az uralkodó, vagy az egyház. Ám saját bőrén tapasztalja meg: az Udvaron kívül nincs élet Oroszországban. Miklós cárral összerúgja a patkót, mikor az Ferenc József kérésére a már-már győztes magyar 48-as forradalmat leveri. Zichyt ekkor elhagyja az Udvart, s a muzsiksor bugyrába zuhan le. Itt ismeri meg későbbi feleségét, gyermekei anyját… Zichyt nem nyeli el a mélység, egy gyilkos gúnyrajz jóvoltából – mit egy rettegett miniszterről készített -, Szibéria helyett az Udvarba emeli vissza a sors szeszély: A zsarnok cár kezébe kerül a rajz, s tetszését elnyeri. Meghívja Zichyt a cári vadászatokat megörökíteni. Élete újból jóra fordul, ám folytatja egyszemélyes szélmalomharcát a zsarnokság ellen. Allegorikus képei provokációk, kardként használja ecsetjét, mígnem az uralkodót újból és újból magára haragítja… De mindig új ajtó nyílik ki előtte, ha egy bezárul, ezúttal Grúzia. Oda is egy szerelem vezeti. Rusztaveli első kiadásának illusztrációját készíti el, s e jogcímen válik Zichy valóságos nemzeti hőssé, s neve összeforr e XII. századi hőseposszal, s magával a grúz szabadságeszmével is. Zichy, jeleztük, vonzó férfi, s hatalmas nőbolond. Kalandjai melyek életét aranyszálként szövik át, plasztikusan felidézhetők, hisz mindezt megörökítette. A prűd Oroszországot pornográfiát súroló rajzaival provokálja, melyek nemükben forradalmiak. Zichy Mihály hazafi volt, miből az osztrákkal kiegyező idők legkevésbé se kértek. Pusztán a cári udvar irigyelt festőjére volt kíváncsi idehaza a Hivatal. Rajzaival, pl. a szuggesztív Arany János ballada illusztrációk, s a Madách Imre: Az ember tragédiája – ihlette víziói, örökre berajzolta magát a kultúrtörténetbe. Hazafi volt, a legnemesebb értelemben, orosz hazafi is, miként grúz, lévén egyetemes ember. Alkotásai java része viszont három hazában található: javarészt Zalán, az egykori családi kúriából kialakított múzeumban, a Tretyakov-képtárban, az Ermitázsban, és persze Grúziában, hol máig, mint nemzeti festőjükre tekintenek. A dokumentumfilm elkészítéséhez Zichy Mihály leszármazottai – a Csicsery-Rónay család – messzemenő támogatást ígértek.