1957 júniusában halt meg 27 évesen Soós Imre, a zseniális, a legmélyebb paraszti mélységekből származó, önsorsrontó színész. Feleségével együtt elkövetett öngyilkosságát szinte mítosszá költötték, alakjába a modern magyar történelem megvilágosító jelképét sűrítették. Müller Péter regénye némileg más úton jár. Szerepet játszhat ebben az is, hogy az író valóban ismerte, dramaturg kollégaként közelről figyelhette hősét, az öngyilkosság előtti éjszaka egy részét is vele és feleségével töltötte. Regénye nem a mítoszt boncolja, érdeklődése teljességgel emberi. A mű, amelyben a szerző is színre lép, egyszerre regény és életrajz, korrajz, emlékirat és töprengés. Hősét több oldalról, több szemszögből veszi szemügyre: láttatja későbbi felesége, az ideggyógyász orvosnő, a Madách Színház művészei, rendezői, a féltékeny szakma és az éjszakai élet szereplői szemével is.