„Idegen gyártmány ne hasogassa tovább a magyar földet és silánysága ne károsítsa és ne bosszantsa a magyar gazdát!” – ezzel a szlogennel hirdették a XIX. század utolsó harmadában az Alföldi Magyar Ekét. Akár ma is írhatták volna, annyira aktuális a kérdés!

Zala megyében vagyunk, a Bagodi Mezőgépgyártó Kft. udvarán. Körülöttünk a cég jellegzetes, élénkpiros termékei: eke, borona, műtrágyaszóró, pótkocsi, stb. Valamennyi saját fejlesztés. Gy. J., az üzem egyik vezetője szerint az a baj, hogy az országban alig ismert a magyar mezőgazdasági gépgyártás, pedig a traktor és kombájn kivételével minden készül itt. Ezért sokan a drága és gyenge minőségű külföldi terméket veszik, óriási hitelre. „Drága eszközökkel pedig csak drágán lehet termelni. Nálunk, Zalában szerencsére jobb a helyzet." – mondja.

A megye és főleg Göcsej területe – sajátos földrajzi adottságok miatt - a családi- és kisgazdaságoknak kedvez, szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas: itt kistraktorokra, és az ezekhez szükséges munkaeszközökre van szükség. Zala apródombos, mozaikos vidék, rajta elszórtan húzódnak a kis területű – néhány hektáros – szánták, gyümölcsösök, szőlők. A gazdálkodó ember gondolkodásmódját pedig a táj határozza meg. így volt ez mindig, most sincs másképp.

Göcsej mai lakói – az egykori várjobbágyok kései utódai, akik akár nemesi birtokot és rangot szerezve is a paraszti életmódot folytatták – ezt a „rög-szeretetet" őrzik, ezt a gazdálkodó-hagyományt elevenítik fel napjainkban: egyre-másra szaporodnak a családi gazdaságok, kisebb paraszti birtokok, állatot tartanak, erdőt művelnek, felújítják a speciális göcseji gyümölcsészei (ősmagyar fafajták) tradícióit. A terepszemlék során találkoztunk olyan acélos akaratú, konok parasztokkal, akik generációk óta hozzák létre és tartják fenn a sajátos zalai gazdaéletet, a több lábon állást.

„Történelmi hagyománya van annak, hogy az itt élő emberek a keveset is beosztják, ésszerűen, átgondoltan termelnek, mindent hasznosítanak. Ez a gondolkodás mára a javunkra vált. Elszigeteltségünkből, takarékosságunkból egyre inkább erényt tudunk kovácsolni.” – ezt már a gabonakereskedő nagyapja és földműves apja nyomdokain járó H. Richárd, a petrikeresztúri fiatal gazda mondja.

Tervezett dokumentumfilmünk egy látásmód, egy életmód áthagyományozásának története is szeretne lenni. Ezeket a történeteket arcok és sorsok, életszituációk, problémák, küzdelmek bemutatásával, folyamatkövető módon ábrázolnánk. Legyen emberünk akár birtokos kisebb-nagyobb szántóterületeken, ló- vagy mangalica-tenyésztő, vagy éppen tökmagolaj préselő.