A film a nagymamáimról szól.
A nők sok mindent tanulnak anyáiktól, nagyanyáiktól. A nagyanyák sokszor ugyanolyan nagy hatással vannak unokáik életére, mint szüleik. A nagymama a család fundamentuma, ős szervezőereje.
Képzeletünkben megjelenik "a nagymama" mindenkori képe, a bölcs öreg néni, banya, hölgy, vagy asszony, aki mindenkinek mindent megad, de nem tűr ellentmondást, ha családi összetartásról vagy szeretetről,  bejgliről vagy tepertős pogácsáról van szó.
De a nagymama is volt fiatal, volt kislány, nagylány, nőcske és asszony. A nagymama stiklijeit jótékony homály borítja. Valaha büszkén viselt idomai és  teste tabu. Egykori gondolatait és cselekedeteit jól fedő cenzúra és mítoszok szövevénye borítja.
A film három nagymamám különböző életútját és karakterét  mutatja be, a saját, azaz az unoka cinikus, de szeretettel átitatott szemszögéből. Emlékek és képzelet próbálja megidézni három nő sorsát és jellemét.

Anyai nagymamám olyan alacsony, hogy ha közelebb megyünk hozzá, akkor is ugyanolyan kicsi marad. A fotocella sem érzékeli, pont mint a kutyákat. Kicsi, de, fiatalon nagyon vérmes nő volt, aki mindennap kirúzsozta a száját, pedig darun dolgozott, magasan egy fülkében, egyedül egész nap.
Az apai nagymamám galambocska alkatú, cicaszemű nő volt. Úgy ismerkedtek meg a nagyapámmal, hogy a papa nem akart táncolni, de a mama igen. Apám születése után boldogan éltek. Később aztán mégis elváltak.
Nagypapám második felesége kiskorában elindult egy gyerek-szépségversenyen, de nem nyert, mert teljesen normálisan nézett ki. Egyszer látott egy embert, akit elütött a villamos - pont mint Gaudit. Sok fát ültetett és kiirtotta a porcsint meg a tyúkhúrt a fák körül a kertben. Volt egy kútja, amit befutott a rózsa. És próbált rámosolyogni a tükörből visszanéző öregedő nőre.

Nem tudom, hogy a nagymamáim találkoztak-e azelőtt, hogy ismerték-e látásból egymást. Ültek-e egymás mellett a fodrásznál vagy álltak-e sorban a lángososnál egymás mögött. Nézték-e egyszerre ugyanazt a filmet a moziban, más sorokból.
És, ha igen, vajon mit gondolhattak volna egymásról -, azt biztos nem, hogy egyszer lesz valaki, aki mindhármukból való.