Filmünk történetének középpontjában két “fiú” Bármicvó ünnepségére történő felkészülés áll. Mindkettőjük számára kiemelten fontos ez az esemény. A zsidó hagyomány szerinti férfivé válás útját ugyanakkor a köztük lévő 70 év korkülönbség miatt jelentősen különbözően élik meg. Az özvegy, 83 éves Gyuri bácsi számára most jött el az idő, hogy legyőzze félelmeit, engedje magát emlékezni azokra a nehéz időkre, amivel szembesülnie kellett 13 éves korában és végre beteljesüljön az, aminek 70 évvel ezelőtt kellett volna megtörténnie. Az álmokkal és reményekkel teli 13 éves kamasz, Shalom, Gyuri bácsit a saját elveszett gyerekkorára emlékezteti. A fiú felkészülése csupa természetes, örömteli esemény, tele pozitív izgalommal, míg az idős embernek először meg kell küzdenie saját gyászával, szorongásaival miközben a Tora elé járulásához szükséges rituális gyakorlatokat nap-mint nap végzendő kemény munkával igyekszik elsajátítani. A kamasz fiú mögött egy erős, támogató közösség áll, míg Gyuri egyedül küzd szorgalmas iskolás fiúként, ami a néző számára egyszerre szívszorító és olykor keserédesen mulatságos. A folyamat során, amelyben a rabbi és a fiatal fiú bevonják Gyurit a rituális élet hétköznapjaiba, ő egy alternatív univerzummal ismerkedik meg, egy lehetséges élettel, amely az övé lehetett volna, ha a történelem nem szól közbe. Filmünk egy idős ember és egy kamasz fiú kölcsönös tanítási-tanulási folyamatába enged betekintést, az emberi kapcsolatok és a generációkat összekötő hidak fontosságának érzékletes bemutatásával.