„Súlyos ütésváltás – a sportág reménysége leukémiás” hasonló híradások jelentek meg 2016 júniusában az országos médiában. A 17 éves Vörös Márton ifjúsági válogatott ökölvívó, országos bajnokra egy, az eddigieknél sokkal nehezebb meccs várt: az életéért és az életét jelentő sportpályafutásáért kellett küzdenie. A majdnem egy évig tartó kezeléssorozat után néhány hónappal Marci betegsége kiújult. A megoldást a csontvelő-átültetés hozta meg, melynek donora saját – szintén bokszoló - öccse volt. A kezeléssel azonban Marci sportpályafutása örökre véget ért. A film ebbe a helyzetbe lép be. A kérdés már nem a visszatérés, hanem az, hogyan illeszthetők be a feladott álmok a hétköznapokba. Beilleszthetők-e egyáltalán, vagy álmok maradnak csupán. A film helyszíne Oroszlány. Megismerjük az itt élő, gyakran nehéz sorsú fiatalokat, és megértjük, hogy Marci küzdelme nemcsak önmagáért folyt. A sokszor kilátástalan helyzetben lévő, a leépült iparvárosban lézengő gyerekek Marci sorsában reményt és a jobb élet lehetőségét látták. A küzdelem értelmét. A film másik helyszínét a fiúk által rajongásig szeretett edzőtermek adják, a tatabányai, ahonnan a fiatal sportoló karrierje indult, és a budapesti „Fészek”. A filmben így olyan sorsok is megjelennek, amelyek Marci életének alakulását jelentősen meghatározták: a fiuk boldogulásáért és gyógyulásáért mindent elkövető szülők, az edzők, a fiú barátai, akik felnéznek rá, sporttársai. A néző így a nagyon is valós, hétköznapi és a szimbolikus küzdelem minden eleméről képet kap és felteheti magának a kérdést, ő maga mit tenne meg az életéért és az álmaiért.