Játék, kreativitás, rögtönzés, önfelszabadítás, közösség. Ezek a hívószavai Földessy Margit (1946) több mint 35 éves múltra visszatekintő kreativitás- és személyiségfejlesztő drámastúdiójának, a Színjátékországnak. Földessy többgenerációs színészcsaládban nőtt fel, színpadi és filmszerepei mellett évtizedekig hallhattuk szinkronizálni. 1985-ben alapította meg a stúdiót, ma is szinte minden idejét ezzel tölti. Felpiszkálja az emberben rejlő alkotóerő, játszókedvet. A kiteljesedésre való törekvés zene, tánc, ének, drámaolvasás, beszédgyakorlatok, helyzetgyakorlatok, koncentrációs feladatok, improvizációs és ritmusjátékok útján mutatkozik meg. A személyes hangvételű filmben (a rendező maga is húsz évet töltött a stúdióban) a játékos személyiségfelfedezés és- fejlesztés egyik hazai úttörője vall életéről, módszeréről, a színházi nevelésről, a margitos létről, a „második otthonról”. Hogyan lehetett a szocialista rendszer merev oktatáskultúrájától eltérő, radikálisan más gyermekfoglalkozásokkal, színházpedagógiával működni? Margit kialakított egy kis szigetet, ahol a legfontosabb a gyerekek, a fiatalok belső szabadsága és ez még ma sem illeszthető be az oktatási rendszerbe. Hogyan lehetett magánlakásból, széles körben elfogadottá válni? Hogyan lehet megnyitni zárkózott gyerekeket, integrálni hiperaktívakat, és önálló gondolataik, fantáziájuk szárnyalására késztetni őket? Hogyan lehet gyerekek százait a nyitott, alkotó szemléletű felnőttkorhoz segíteni? Hogyan lesz a játékos gyerekből játékos felnőtt, aki mer hülyéskedni, mer rossz lenni, mer vállalkozni, kiállni, ötletelni.