A fajok vándorlása nem új keletű. A kereskedelem fejlődésével párhuzamosan azonban terjedési sebességük gyorsulni látszik. Kikötők, repülőterek, pályaudvarok. Valami megbújik a rejtett zugokban. Potyautasok Ázsiából, Amerikából, Ausztráliából. A szabadba kerülve sorsukra maradnak. Új környezet, új klíma, új vetélytársak, új kihívások. Miért kellene foglalkozni velük? Ahol az invazív módon szaporodó idegen fajok megmaradnak, a honos élővilág új kihívás előtt áll. A katicabogár nagyra nőtt fajtársaival küzd az élelemért, a folyami rákot halálos betegséget terjesztő vírussal fertőzik meg a távoli rokonok, a kagylók kiszorulnak a kövekről, a lápi póc ikráit amur gébek eszegetik, a honos csigák letarolt növényzetet találnak, a vörös hangyáknak, a földben fészkelő darazsaknak menekülniük kell a több négyzetkilométer nagyságú szuperkolónia elől. Versengenek az élőhelyért, a táplálékért, kereszteződéssel hibrideket hozhatnak létre. A honos élővilág a szemünk előtt alakul át. Vajon milyen szerepet játszik ebben a folyamatban az ember? A felvetett kérdések többségére megkapjuk a választ, mégis akad olyan, amelyre a biológusok sem tudnak mit mondani. A probléma sokrétű, a tudomány pedig későn eszmélt. A tények azonban önmagukért beszélnek. Az utóbbi évtizedekben a biodiverzitás csökken, gyorsabban terjednek egyes vírusok, kórokozók, az allergének száma nő, és növekednek a gazdasági károk is. A talán visszafordíthatatlan folyamatért az inváziós fajok térhódítása is felelős… Az a látszólag ártalmatlan, csendes gyarmatosítás, amely lassan globális méretű problémává terebélyesedik.