A játék-özvegy "A jövő alkoholizmusa a számítógépes játékfüggőség." Egy 2013-as tanulmány szerint a számítógépes játékokat használó fiatalok kilenc százaléka válik szenvedélybeteggé. Magyarország lakosságának kilenc százaléka alkoholista. A két adat ijesztően hasonló. Történetünk hőse Szilvia, aki egyedül neveli a fiát, Dávidot. Dávid is játékfüggő. A fiú 14 éves volt, amikor az apjuk elhagyta a családot. Dávid lassan, észrevétlenül depresszióba zuhant. Szilvia a magányt és a kétségbeesést pedig egyre több alkohollal próbálja feloldani. A fiút Szilvia karácsonyra egy virtuális szemüveggel ajándékozta meg. Ennek lassan két éve már. Azóta az életük megváltozott, és Szilvia azt kívánja, bár sose adta volna fia kezébe a szemüveget. Hiába próbálkozott kedveskedéssel, könyörgéssel, zsarolással, azóta nap nap után szemtanúja a fia lassú elveszítésének, akinek az elmúlt években a való világ elszürkült, a színek átszivárogtak a videojátékok virtuális valóságába. A lehangoló külvilágtól és a családjától elszigetelődött Dávid számára a boldogságot és a társas élményt egy nagyon látványos fantasy játék jelenti, ahol a főhős egy erős és határozott Harcos, olyan karakter, aki Dávid mindig is lenni szeretett volna. Mikor Dávid már egész napokat végigjátszik, Szilvia drasztikus lépésre szánja el magát: ellopja fia virtuális szemüvegét. De nem is gondolja, hogy a fiú milyen mélyre jutott a virtuális világban, mennyire függ tőle, és milyen veszélyes tud lenni, ha elszakítják attól. Dávid képzeletében az anyja a játékbeli Gonosszá változik. A kezdeti kétségbeesése után a játékon edzett logikájával sikerül bejutnia anyja szobájába, hogy bosszút álljon, és hogy visszaszerezze a szemüveget. A kisfilm a számítógépes játékfüggő Dávid eszmélésének krónikája, ahogyan ráébred saját függőségére. Az interneten elérhető beszámolók találó módon játéközvegyeknek nevezik a függővé vált személyekkel élő, olykor totális mellőzöttségbe süllyedő hozzátartozókat.