A hétesztendős Vadember, polgári nevén Ferkó egyedül és rosszkedvűen gubbaszt otthon a nyári szünetben. A nagypapája híres író volt és sok-sok mesét írt neki, tele van velük az irodalomkönyv, de Ferkó szégyenszemre nem tudott megtanulni olvasni. Még meg is bukott. Az osztálytársai meg rendre kicsúfolták. Ferkó az egész világra haragszik. Mesebirodalom királyának lánya, Panka eltéved a Kerek Betűrengetegben és sehogy se tudja magát onnan kiolvasni. Az elkényeztetett királykisasszony Ferkó segítségét kéri, csakhogy a kiszemelt megmentő is hadilábon áll a betűkkel. A gyanús külsejű Erdei Tudós azt tanácsolja Ferkónak, hogy többet erővel, mint ésszel, ne is gondolkodjon, hanem amúgy vademberesen irtsa ki az egész rengeteget, hogy írmagja se maradjon. Megérdemlik a sorsukat azok a gonosz betűk, akik megkeserítették az életét. Ferkó meg is fogadja a tanácsot, de a Betűrengeteggel együtt eltűnik a fény is a világból és eltűnnek a nagyapja meséi is. Csak árva hangok maradnak, akik kétségbeesetten keresik a hazavezető utat a vaksötétben és segítségért könyörögnek. Ferkó rádöbben, hogy nagy hibát követett el és elhatározza, hogy jóvá teszi. A világ végéig is hajlandó lenne elzarándokolni, hogy betűt találjon, de végül nem kell olyan messzire mennie, mert az utált paradicsomlevesről kiderül, hogy nem is olyan utálatos. És arra sem kell egy évszázadot várni, hogy újra kinőjön a kiirtott Betűrengeteg. Panka hazatalál Mesebirodalomba, Ferkó pedig megtanul olvasni és egy igaz barátra is lel. Az Erdei Tudós azonban örökre a Kerek Betűrengeteg foglya marad, mert ő az álruhás Csilicsali Csalavári Csalavér, a gonosz róka, aki vesztére nem tud olvasni.