Sorolhatnánk a sztereotípiákat: a polgári létforma és arányérzék városa; Márai Sándor városa; nincs talpalatnyi földje, amelyhez ne tapadna magyar történelem… Kassa számunkra mégis elsősorban laboratórium. Ugyanis háborítatlanul tanulmányozható itt, hogyan vonható ki egy népcsoport, kultúra és történelem egy településből, mintha soha nem is létezett volna. A statisztikák dermesztők: míg 1910-ben Kassa lakosságának háromnegyede vallotta magát magyarnak, a legutóbbi adatok szerint 2,6 százalék. Volt olyan is, aki a népszámláló kérdésére azt felelte: nemzetisége – kassai. Szembe kell nézni a ténnyel: a magyar Kassát értelmezni ma már elsősorban szórványkutatói feladat. Kassa magyarsága pedig – alig néhány kilométerre határainktól – az egyik legveszélyeztetettebb és legdrámaibb múltú mélyszórványunk, amely napi harcot folytat azért, hogy ne tűnjön el végleg. Miközben északról rohamosan húzódik le dél felé a szlovák–magyar nyelvhatár. Filmünkben bejárjuk a város ismert és kevésbé ismert zugait, illetve megszólaltatjuk a helyi magyarság azon képviselőit, akik beszámolhatnak arról, az egykor büszke polgári öntudatú lakosság hogyan hasonlott meg önmagával, történelmével – hogyan lett Kassából végérvényesen skizofrén város.