Borka és a varázsruha

Mese egy kislányról, akinek ruhája maga a családi legendárium.

3. Meghalt a Dédi - ősz

Az ikrek születésnapját ünnepeli a család. Folyik a vidám tortaevés. Borka átadja az általa készített rajzokat az ikreknek. Dédi, aki már nagyon gyenge, a régi albumot hozza ajándékba a családnak. Néhány nappal később telefon kapják a szomorú hírt, hogy meghalt a Dédi. Borka a délutáni alvás helyett nyugtalanul forgolódik, amikor megcsillan a ruháján a minta. Egy páva érkezik, és elviszi Borkát az ük- és dédszülők képéhez, akiknek történetéből megtudja, hogy az ükmama akkor halt meg, amikor a fia még egész kicsi volt. A kisfiú bánatában nem evett és nem szólt senkihez. Édesapja a temetőben egy kis fát ültetett vele a mama sírja mellé. Az áttűnő jelenetben látjuk, hogy eltelt néhány év, a fa már terebélyesebb, a kisfiú is megnőtt, és természetesen meséli el az mamájának a fa alatt, hogy mi minden történt vele. A második történetben Borka nagymamája kislány még, amikor meghal a nagymamája. Nagyon kétségbeesik, nem akarja elfogadni, hogy a nagyi nincs velük. Édesanyja ölbe veszi, dédelgeti, majd előveszi a régi albumot. A mama elmondja, hogy a nagymama mindig velük marad, csak felment az égbe, onnan nézi őket. Az unoka látja is a nagyit a szekrény tetején, s biztosan tudja, hogy a nagyija vigyáz rá. Borka elhatározza, hogy megkéri Mamát és Papát, hogy ültessenek egy fát Dédi sírjára. Visszatérve a valóságba megmutatja a pávának a kardigánt, amit dédi kötött neki, és ő is előveszi a régi fényképalbumot. Felidézik Mamával és Papával Dédi alakját, s amikor Borka kinéz az ablakon, látja, hogy a Dédi elégedetten üldögél egy felhőn, és integet neki. A beszélni tanuló Vincének pedig kedvesen megtanítja a Dédi szót.

4. Borka fél a sötétben - tél

Borkát a téli este árnyai szorongással töltik el. Az utcai lámpa fénye furcsa árnyékokat vet a falra. Borka már ágyba bújt. Szép sorban ülnek az ágyán a plüssállatok. Borka egy nagy árnyékot vesz észre a falon, megrémül. Semmi baj nyugtatgatja Zorkát, az alvókáját és persze saját magát. Papa jön be, Borka „A kisnyuszi, aki félt a sötétben” meséjét kéri tőle. Mama jön be az ikrekkel, puszit adnak Borkának és lekapcsolják a villanyt. Borka még vizet kér, csak ne kelljen elaludnia. Az éjszaka közepén felébred, szólongatja mamát, aki nem hallja a hívást. Borka kétségbeesve nyöszörög. A varázsruhán megcsillan a holdsugár. Egy süni és egy tucat szentjánosbogár mászik le a ruháról. A süni szuszogva, röfögve felviszi magával Borkát a sötét fára, ahol egy nagybácsi képéhez vezeti, aki gyerekkorában félt az árnyaktól. A bátyja vicces árnyjátékot rendezett neki a kislámpa fényénél, és egy kis varázskavicsot is tett a párnája alá...