Fesztiválokon is bizonyít az újszászi rendező kisjátékfilmje
Pár éve még Angliába ment dolgozni, hogy összekaparja a pénzt első kisjátékfilmjéhez az újszászi származású rendező, Baranyi Gábor Benő. De úgy látszik, helyesen érezte, hogy ezen a pályán a helye. Jelenleg is tanul: a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező mesterszakát végzi. Közben filmfesztiválokra jár és elismeréseket zsebel be Bújócska című kisfilmjével, legutóbb áprilisban a Let’s CEE osztrák filmfesztiválon jutalmazták különdíjjal.
A forgatás nem volt egyszerű, számos kihívást és kalandos pillanatot tartogatott számukra.
– Hároméves kemény munka áll mögöttünk, a forgatást 2014-ben kezdtük, és az utolsó pótforgatás 2016-ban volt – avatott be a fiatal rendező a Bújócska születésének titkaiba.
– A filmet eddig 16 fesztiválon mutatták be, és további négy meghívásunk van. Legközelebb Nigériában vetítik a Realtime Film Festivalon. Eddig kettő különdíjat, egy első helyezést és egy közönségdíjat kaptunk.
A történet egy hétéves kisfiúról szól, aki a falu szélén él. Imád bújócskázni, de ezzel sok nehézséget okoz. A kisfiúval főként az apa foglalkozik, ám ő egyszer csak eltűnik, és az anya magára marad a gyerekkel.
– Egyik reggel felkeltem, és ezek a valós történetdarabkák maguktól összeálltak egy történetté. Egy szuszra meg is írtam a forgatókönyvet – avatott be Benő a film születésének titkaiba.
– Szerettem volna egy nagyon élethű filmet készíteni, ezért hasonló, szegénységben élő amatőr szereplőkkel dolgoztam. Az apát játszó Petró Laci bácsi a Hajléktalan Színház tagja.
– Az anyát játszó hölgyre, Rózára pedig helyszínkeresés közben bukkantunk, miután az eredeti szereplő nyomtalanul eltűnt. A hétéves kisfiút, Matyit pedig a Pethő Intézetben találtuk, épp kifelé ment az anyukájával az épületből.
– Megkérdeztem tőle, szeret-e bújócskázni. Ő felkiáltott, hogy „Imádok!”. Akkor már tudtam, hogy ő az igazi.
– Megadták a telefonszámukat egy papírcetlin, azt betettem a táskámba, amit egy templomi rendezvényen elloptak. Rendesen megizzadtam, mire sikerült kinyomoznom az elérhetőségüket.
Gyerekkel dolgozni persze nagy kihívás.
– Mivel nem tudhatta előre a jeleneteket, olyan helyzetbe kellett őt hoznunk, hogy azt higgye, ami történik, az a valóság. Mivel sok olyan jelenet van a filmben, ahol veszekednek vele, ő pedig nagyon érzékeny, cseleket alkalmaztunk.
– Azt a jelenetet, ahol az anya meg akarja pofozni a fiát, úgy vettük fel, hogy azt mondtam neki, egy futóverseny veszi kezdetét Rozival. Az amatőr szereplőkkel sem tanítottam be előre a szövegeket, azt akartam, a szituációkban magukat adják.
– A fordulatok a szereplőket is meglepték, így a reakcióik valódiak voltak.
A filmet a Magyar Média Mecenatúra támogatta, de saját pénzükkel is be kellett segíteni.
– Volt, hogy kimentünk a helyszínre, a faluvégi szegénynegyedbe, de nem tudtunk forgatni, mert az egyik ott lakó, aki a környék fenegyereke, megfenyegetett minket
– Azt a napot később be kellett pótolnunk saját pénzből – idézte fel a rendező.
Benő közben már a Szepszis című nagyjátékfilm forgatókönyvén dolgozik, ami a Let’s CEE nemzetközi filmfesztivál pitchfórumán szerzett is egy második helyezést. Ez lesz az első nagyjátékfilmje.
Forrás:szoljon.hu