Ma is együtt élünk azokkal a vadon élő állatokkal, amelyek valaha a magyarság életében sokkal nagyobb szerepet játszottak. Sok fajnak, amely számos más szállal kötődött népünkhöz – vadásztak rá, vadásztak vele, haszonállatként éltek együtt vele – szakrális jelentősége is volt, totemállatként tisztelték. A legfontosabb totemállatokat szinte mindenki ismeri. Ki ne hallott volna már a turulról, a csodaszarvasról, vagy akár a táltos paripáról? Nos, ezek az állatok, jobban mondva, hétköznapi megtestesüléseik, itt élnek velünk, körülöttünk. Ma már nem tekintünk rájuk totemállatként, de mégis csodáljuk a kerecsensólyom kecses röptét, a gímszarvas agancskoronáját, és újra éled hazánkban a ló szeretete is. Filmünk bemutatja ezeket az állatokat hétköznapi környezetükben és jelenlegi élőhelyükön, és bemutaja őket a magyarság mitológiájában is. Természetfilmes elemekkel készül a fajok bemutatása, azonban archív felvételeket, tárgyi emlékeket (régészeti leleteket, ábrázolásokat stb.) is segítségül hívunk, hogy minél jobban körüljárjuk a témát. Az 50 perces ismeretterjesztő filmben a nézőt három szereplő vezeti végig. Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész és Kovács Zsolt biológus a terepen, eredeti élőhelyeiken figyeli meg az állatokat. Gímszarvas megfigyelésre elutaznak Gemencre, a kerecsensólymot a hazai füves pusztákon keresik, míg a Przewalski-lovat a hortobágyi Pentezugban mutatják be. A két szereplő mint megfigyelő, kutató mozog a terepen, látjuk őket a hajnali holtágaknál, a pusztán napnyugta idején miközben keresik, próbálják megfigyelni ezeket az állatokat. Sok mindent el is mesélnek már ott a terepen szokásaikról, a magyarság életében betöltött szerepükről. A harmadik szereplő Jankovics Marcell, könyvei, jegyzetei és vázlatai között beszélget Szemadám Györggyel, hiszen a természetben élő állatok totemállat „múltja” már csak a tárgyi emlékekben lelhető fel. A hajnali kelések, a les sátoros megfigyelések izgalmai mellett így betekintést nyerünk a magyar hit és mondavilág szimbólumrendszerébe is.