Magyar Média Mecenatúra

Pályázati Tükör

A Sárga csikó nyomában A Sárga csikó nyomában 100%

1913-ban, a budapesti filmes élet fellendülésével egy időben kezdte el működését az elismert kolozsvári színházigazgató, Janovics Jenő által alapított filmstúdió. Miközben azonban a legtöbb újdonsült filmvállalkozó a siker receptjét a külföldi filmek igénytelen utánzásában vélte felfedezni, a kolozsvári színházigazgató a magyar irodalom színvonalas alkotásaira alapozva képzelte el a magyar film első lépéseit.

A magyar filmtörténet szempontjából kiemelkedően fontos műhelyről van szó: 1913–1918 között közel hetven játékfilm készült a Szamos partján, itt kezdte karrierjét Korda Sándor és itt készítette első nagyszabású filmjeit Kertész Mihály. Janovics felkérésére vállalta el Jászai Mari, hogy fellép a felvevőgép előtt és itt játszotta második, egyben utolsó filmszerepét Blaha Lujza. Kolozsváron forgatták többek között az első magyar történelmi drámaadaptációt (Bánk bán) és az első balladafeldolgozást is (Tetemrehívás).

Az 1910-es évek egyik legfontosabb filmes műhelyének emléke mégsem él a köztudatban, ez pedig egy igen egyszerű okra vezethető vissza: az elkészült közel 70 játékfilmből ma mindössze négy tekinthető meg, a legtöbb értékes alkotásról csak kortárs tudósítások és egy-két jelenetfotó tanúskodik.

Dokumentumfilmünk arra vállalkozik, hogy filmtörténészek együttműködésével, valamint archív felvételek, képanyagok felhasználásával ismertesse a kolozsvári filmes műhely hatéves működését. Mi volt az oka annak, hogy más magyar stúdiókkal ellentétben Kolozsváron előszerettel készítettek irodalmi adaptációkat? Mennyire voltak igényesek ezek a filmek és hogyan szerepeltek más országok vetítőtermeiben? Összeköthető-e a kolozsvári filmstúdió fellendülése és bukása az első világháború történéseivel?

A film azonban nem pusztán a műhely aktivitását és az alkotóközösséget szeretné ismertetni. Ezen túlmenően azt is vizsgáljuk, hogy mennyire egyedi vagy megszokott eset, hogy az elkészült filmeknek alig 5%-a vészelte át az elmúlt évszázadot. Hogyan tűntek el a Janovics stúdiójában gyártott filmek kópiái az évtizedek alatt és van-e esély arra, hogy csodával határos módon egy újabb kolozsvári némafilm előkerüljön, ahogyan történt az ezelőtt néhány évvel a Kertész Mihály által rendezett 1914-es Tolonccal? Lehetséges-e, hogy valamelyik szomszédos állam archívumában a beazonosítatlan filmek között található még magyar némafilm? 

pályázati adatok

partner
Zágoni Bálint
pályázat típusa
Kollányi Ágoston
pályázat éve
2015
támogatás összege
3 250 000 Ft

alkotók

műfaj
ismeretterjesztő film
rendező
Zágoni Bálint
forgatókönyvíró
Zágoni Bálint
operatőr
Bántó Csaba, Varró-Bodoczi Zoltán, Szén János
zeneszerző
Iszlai József, Darvas Kristóf
vágó
Bertóti Attila
narrátor
Dimény Áron
szakértő
Kurutz Márton, Balogh Gyöngyi
hangmérnök
Iszlai József

gyártási- és produkciós adatok

produkciós iroda
Filmtett Egyesület
producer
Zágoni Bálint
gyártásvezető
Vodál Vera, Major Lajos, Tóth Gödri Iringó
gyártás tervezett ideje
2015.07.01-2016.12.28
forgatás tervezett befejezése
2016.11.30
forgatási helyszínek
Kolozsvár, Budapest, Bukarest, Belgrád, Bécs
3D utómunka
Bertóti Attila
digitális fényelés
Székely Róbert

technikai adatok

játékidő
50

forgalmazási adatok, díjak