Perczel Zita a két világháború között lett filmsztár Magyarországon, de az élet úgy hozta, hogy 1937-től, amikor elhagyta Magyarországot,  soha nem ünnepelték őt úgy, mint ahogy a filmjeiért ünnepelték idehaza. (Meseautó, vígjáték, 1934, Budai cukrászda, vígjáték, 1935, Az új rokon, vígjáték, 1935, Lovagias ügy, vígjáték, 1936, Duna-parti randevú, vígjáték, 1936, Marika,  romantikus vígjáték, 1937)

A külhoni élet: három férj és három gyerek, állandó vándorlás: Párizs, Hollywood, megint Párizs, majd Madrid és Róma és közben a nagy változás - egy pokoli lelki összeomlás után lemondani a színészetről, és helyet keresni magának a nap alatt, mint anya, nagymama, normális hétköznapi ember. És ez is az élet egyik csodája, mert az eddig görcsös asszonyból hirtelen boldog családanya lesz, aki ugyan egyedül neveli a gyerekeit és rendkívül rossz anyagi körülmények között él, de talán éppen ezért ismét megtalálja őt a színészi munka és visszatérhet az óhazába. (A hazatérés nem volt egyszerű: a Kádár-kor belügyi szervei összetévesztették Szeleczky Zitával, akit a nyilas kapcsolatai miatt persona non grata-nak tekintettek Magyarországon és Perczel Zita sokáig hiába próbált vízumot kérni, nem kapott.)
Mészáros Márta 1980-as Örökség című filmjében állt ismét kamera elé Magyarországon, és aztán sorba jöttek az új sikerek - az egyik legjelentősebb András Ferenc: Dögkeselyű című alkotásában.

Ugyan készült már portréfilm az életéről, és ő maga írt egy önéletrajzi könyvet, de most rendkívüli anyaggal gazdagodott a Perczel-archívum, mert hazaköltözött a legidősebb lánya, Mary Zita Ingster, aki magával hozta az összes relikviát, ami Perczel Zita életére vonatkozik.

Filmünk alapvetően ezekre az emlékekre hagyatkozik, illetve azokra az archív anyagokra, amelyek Perczel Zita franciaországi színpadi működését dokumentálják.