Amikor Bagu Balázs a beregi Bátyuból falutársaival az agrárnyomor elől kitántorgott Amerikába, majd a nyugat-pennsylvaniai bányavidék világtól elzárt kis telepén éjjel-nappal az aknákban görnyedve, centet centre rakva vásárolt egy un. burdos-házat, álmában sem gondolta volna, hogy ez a ház száz év múlva az óceánon túlra Magyarországra kerül, s a Szentendrei Skanzenben felépítve, mint cseppben a tenger dokumentálja az egész kényszerűen nyomorúságos kivándorlólétet. Bagu Balázs házának teljes eredeti berendezése napjainkig szinte érintetlenül maradt. A burdos-ház – az amerikai magyarok így használták a szállásként vagy panzióként fordítható angol „boarding house” kifejezést – a nőtlen legények vagy a családjukat Magyarországon hagyó egyedüli munkát vállaló férfiak lakóhelye volt. Voltaképpen személyenkénti félnapos ágybérletet jelentett, hiszen egy szobában jóformán annyian aludtak, ahány ágy befért, s egy-egy ágyra rendre három ember is jutott, akik a bánya műszakjainak megfelelő ütemben egymást váltva tudtak aludni azon. A ház alsó szintjén boltok voltak, az emeleten a kisméretű szobák egy hosszú sötét folyosóról nyíltak, s a könnyűszerkezetes amerikai épület mögött szalonnasütőt, húsfüstölőt, szőlőlugast alakítottak ki, amelyeken keresztül leginkább megfogható a korabeli magyar életmód. Mert ezt kívánta dokumentálni a Bagu-házzal Balogh Balázs, a Néprajztudományi Intézet igazgatója, aki az előző évtizedben többéves terepmunkát végzett az amerikai közép-Nyugaton a XIX-XX. század fordulóján kivándorolt magyarság kultúráját kutatva. Elkísérte őt Cseri Miklós a Szentendrei Skanzen főigazgatója is, aki szerint a vezetése alatt álló szabadtéri múzeumnak már alapítása óta úgy kellett volna gondolkodnia, hogy ne csak a trianoni Magyarországon belüli építészeti, tárgyi, szellemi örökséget gyűjtsék, hanem minden magyar nyelvterületét. Erdély és Felvidék után így került sor az egyik legjelentősebb magyar diaszpórára az Amerikai Egyesült Államok-belire. A Bagu-ház felmérésére és „hazahozatalára” alakult háromtagú kis expedíció mozgóképpel, fotó- és hanganyaggal bőven dokumentált útja során többek közt sikerült a vegyeskereskedés hosszú és nehéz pultjait a húsbolti rész 1916-ban gyártott hűtőpultjával együtt a hajókonténerbe rakni, s megtalálni az üzleti dokumentáció maradványait számlákat, adósleveleket, számoló cédulákat az egykori asztalban. Mellé került a hitelesített mérleg és az óriási pénztárgép is. Továbbá előkerült egy korabeli teljes női ünneplőviselet is, a fátylas kalapkától a cipőig. Az expedíció a bolt egykori árukészletét – üvegeket, dobozokat is igyekezett beszerezni, hogy ezzel is teljesebbé tegye a felszereltséget. A rakodás befejeztével az egykori bolthelyiség szinte teljesen kiürült. Utoljára Bagu Balázs láthatta még ilyennek 1921-ben. Az egykor túlnyomórészt magyar bányászok lakta kis helyiség helyszínére ma az elveszettség, a lepusztultság, a hanyatlás a jellemző. Az egykori magyar világnak a romjait látjuk. Az expedíció felkereste a környékbeli, magyarok által használt temetőket, az ottani sírokat is. Szívszorító volt látni az esetenként hibás magyarsággal vésett szavakat, az egykor hibásan rögzített, aztán egy életen át így használt magyar neveket, vagy a gyereksírokat. A közeli, magyarok által is lakott bányásztelepülés helytörténeti gyűjteménye ugyancsak kíváló archív anyagokat őriz, amelyet Tóth Béla 79 éves helyi lakos segített értelmezni. Általa és a többi megszólaltatott bányászleszármazott vallomása alapján válik hitelessé a kutatás és filmünk is, melynek keretét és szerkezetét két utazás határozza meg: Bagu Balázsé Beregből Pennsylvaniába a múltban, és a Budapestről induló néprajzi expedíció a jelenben. Míg a ház egykori gazdája a házat birtokba veszi és berendezi, a mostani expedíció felméri, kiüríti, s a mérések alapján itthon újból felépíti és az eredeti, áthozott tárgyakkal újból berendezi. Az expedíció tagjainak vallomásain kívül szeretnénk bemutatni a helyszínen maradt, kiürült Bagu-házat.és környékét. Szeretnénk továbbá ott lenni a hatszáz tárgyat tartalmazó hajókonténer megnyitásakor, a mérések alapján fel kívánjuk virtuálisan építeni a Szentendrei Skanzenben 2015-ben felállítandó házat, továbbá eredeti filmes dokumentumokkal színesíteni, teljesebbé tenni a korabeli magyarság életét az Újvilágban, és részleteket bemutatni Diószegi László legújabb táncjátékából a Tántorgókból is. Az üresen maradt ház romjai pedig Oravecz Imre sikerregényéből, a Kaliforniai fürjből suttognak néhány szinte Bagu Balázs házához írt részletet. Végül pedig forgatnánk a szabolcs-szatmár-beregi Bátyuban is, ahonnan a ház tulajdonosa származott, s ahol a leszármazottak máig őrzik az egykor kivándorlók emlékét.