A román történészek még mindig a kommunista-nacionalista történetírás foglyai – állította nemrég Marius Diaconescu, a Bukaresti Egyetem tanára. A professzor szerint „a történelmi filmjeink döntő többsége számos mítoszt, hazugságot tartalmaz, a történelemkönyvek amolyan idealizált, standard, tabu képeket festenek a román uralkodókról”. Nem csoda hát, hogy Romániában a régészetet mostohagyerekként kezeltél, hiszen csak akkor irányult rá politikai figyelem, ha tudták hozni a dákó-román kontinuitás mítoszát megerősítő eredményeket. Filmünk a történelmi mítoszok higgadt „kibeszéléséről” szól székelyföldi és román szakemberek segítségével. A csíkszeredai múzeum raktárában például ma is ott sorakoznak azok a “dák kardok”, melyeket a nyolcvanas évek végére tervezett nagyszabású székelyföldi kiállításra gyártattak le a szentegyházi vashámorban aazért, hogy igazolják Székelyföld “ősi román föld” jellegét. Ezt a kiállítást aztán elsöpörte az 1989-es változás. Kétrészes filmünkben ezt a fura helyzetet próbáljuk meg tabudöngető módon bemutatni: az első részben román régészek, történészek megszólaltatásával próbáljunk a mítoszok mögött lévő tényekre bukkanni, a második epizódban az erdélyi magyar régészek mostoha körülmények között végzett munkáját mutatjuk be – a magyar múltra ugyanis nincs igény Romániában.