Az elmúlt századokban a harcokat csatamezőkön vívták. A hidegháború végeztével a nemzetek közötti versengésnek új területeire összpontosítják a világ országai erőforrásaikat. Ahogy korábban az ún. „hard power”, vagyis katonai erő számított, most a „soft power”, vagyis puha erő, tehát a civilizációs fölény számít. Ezt jól mutatja a diplomácia átrendeződése is: az egykori kulturális attasék, akik egy személyben képviseltek egy-egy országot, kultúrát, most már számos országot átszövő kulturintézeti láncokat vezetnek, rengeteg alkalmazottal, programmal. Nem állami képviselők győzködik egymást kultúrájukról, hanem közvetlenül a fogadó állam polgáraihoz szól az adott ország kulturális intézete. Ha úgy tetszik, szélessávon öntik az idegen kultúrákat a helyi lakosságra minden országban.