A Budapest Bár – A film szerteágazó témájú alkotás, mely szórakoztató oldala mellett ismeretterjesztő jelleggel is bír. A zenéről a zenélésről nyújt egyedi képet, - ezen belül kiemelten három kategóriát érint, a cigányzenét, a pesti dalt és az alternatív zenét. A filmben a cigányzenészek és a popzenészek találkozása nem ellentétként jelenik meg. Sok mindenben eltérő, mégis lényegét tekintve hasonló az életük. A filmben az ő egymásra találásuk, összefogásuk az egyik „pozitív üzenet”. A film egyik nagyon lényeges, az ismeretterjesztést és az érzelmi síkot összekötő része a történelmi visszatekintés. Ezen belül különös jelentéstartalommal bír a múlt század 20-as, 30-as éveinek zseniális magyar dalszerzőiről való megemlékezés. A velük vállalt közösség a Budapest Bár művészeinek egyik legfontosabb motivációja. A rasszizmus nem témája a filmnek. Azzal közvetíti az alkotók álláspontját, hogy szóba sem kerül. A művészet és a szórakoztatás kérdéseiben nincs helye a faji megkülönböztetésnek. - A különbségeknek természetesen van. Például, mennyire más a zenéhez való viszonyuk, a hagyományaik, az ízlésük a roma és nem roma előadóknak. Ezek azonban csupán érdekes információk a filmben. A Budapest Bár produkció az ábrázolt feszültségeket feloldja. Egyik kicsengése az, hogy Budapest minden bajával együtt nagyszerű város, ahol rengeteg tehetséges ember él és a válság alatt is pezseg a kulturális élet. - Itt a szórakoztató műfajban is születtek és születhetnek világszínvonalú alkotások. Ez a „terep” ahol a film játszódik. Tizenhat szereplő jelenik meg és a zenei-műfaji kérdésekkel összefonódva személyes sorsokat, művészpályákat is elénk tárnak. A film behatárolt hossza miatt ezek a portrék rövidek lesznek, néhány találó pillanattal, beszélgetésrészlettel kell egy-egy személyiséget ábrázolni. Többnyire élő, spontán helyzeteket szeretnék megörökíteni, amit - meglehetősen gyors ritmusban - részben megrendezett, vagy riporteri kérdésekre válaszoló blokkokkal vegyítek. A kérdező (riporter) soha nem jelenik meg, - sem képben, sem hangban. Mindegyik szereplő élete elválaszthatatlan a zenétől, a magánéleti, vagyis zenével nem közvetlenül kapcsolatos motívumok villám-inzertek formájában, mint egy másik világ dimenziója sejlenek fel a dokumentumfilmes történet fő szituációi, vagyis az esti fellépésekre való készülődések közben. A dokumentumfilmben szereplő különleges személyiségek önmagukban is szórakoztatóak, többen közülük igazi magyar sztárok. A Budapest Bár-ral együttműködő énekesek és a cigányzenészek zenéléshez való viszonya, mentalitásuk különbözősége, az ambíciók és egók változatosságának bemutatása minden részletében izgalmas, maradandó élményt nyújt a nézőknek. A Budapest Bár-os számok mellett a filmben nagyon röviden felcsendülnek a énekesek saját együtteseinek dalai is. Ezeket a koncertrészleteket - a portrékhoz hasonlóan - kézi kamerával, az adott előadóra és zenekarára jellemző vérmérséklet szerint veszünk fel. A film ebből a szempontból is kuriózum. Kihasználja a Budapest Bár nagy ötletét: teljesen különböző társadalmi csoportokat „boronál” össze, miközben szórakoztatja őket. A Budapest Bár projektje az összefogás nagyszerűségéről szól, - ennek hatásos bemutatása csak a film eszközeivel lehetséges. A Budapest Bár - A Film szépen fotografált, művészien komponált TV dokumentumfilm. Nagy részét két-kamerás, egy hangmérnökös ministábbal rögzítjük. Minimális mobil világítás egy-két helyszínen szükséges. A különböző stílusú kameramozgatás, vagyis a kifejezetten lekövető, a szereplőket mozgásban ábrázoló és a statikus, beállított portrék, vagy városképek ellenpontozása előre megtervezett koncepció mentén történik. Szándékosan „rájátszva” a különbözőségekre, ütköztetjük a spontán pillanatokat és az átgondolt interjúmondatokat. Az utóbbi típusú felvételekből (elő-interjúkból) több már meglévő (a rendező és a producer által) előforgatott anyagot használunk fel. Emellett nagyon igényesen kivitelezett, reklámfilm-szerű felvételeket –„néma” hangulati elemeket, visheket is készítettünk egyes szereplőinkkel, ami egy harmadik vizuális ismertetőjegye az alkotásnak. A film fő helyszínei a különböző könnyűzenei koncertek kulisszái és a „romkocsmás Budapest”. Ezeket a szereplők privát élethelyzeteinek helyszínei tovább színesítik. A vágásra jellemző, hogy fikciós filmre jellemző elemeket alkalmaz. Például régi fényképek, vagy mozgóképek - álarchívok és archívok - pár másodpercre való felvillanása a legváratlanabb kontextusban, mit a régi Makk Károly vagy Huszárik filmekben. A film egészére vonatkozó legjellemzőbb formai eszköz a zenés klipek stílusát idéző dinamikus részek és a „klasszikus”, lassabb, lírai dokumentumfilmes blokkok ellenpontozása, különösen a 4-5 percnyi mozgó archívot és fotókat felhasználó ismeretterjesztő részekben, melyek a múlt század két háború közti békeidejének zenei világáról szólnak. Annak érdekében, hogy az ismeretterjesztő rész és a szórakoztató oldal szervesen összefonódjon, a film elkészítéséhez tapasztalt televíziós szerkesztő-dramaturg közreműködésére van szükség.