Szinopszis
Az első világháború kitörésnek közelgő centenáriuma jó alkalmat kínál arra, hogy ennek a magyar és az egyetemes történelemben egyaránt meghatározó szerepet játszó időszaknak a valódi jelentőségét mind a hazai, mind a külföldi közönséggel magyar szempontból (is) érzékeltessük. A honi közvélemény számára a Nagy Háború emléke elhalványult, mert részben a múló idő, részben a második világháború történései, részben a felejtés szándéka miatt távolinak, idegennek, érdektelennek tűnik mindaz, ami a nemzettel kereken egy évszázaddal ezelőtt történt. A nagyvilág pedig szinte semmit sem tud a magyarság háborús részvételéről, céljairól, áldozatairól, a következményekről. Amennyit mégis, azt gyakran rosszul tudja. A tervezett dokumentumfilm(sorozat) célja ennélfogva kettős: a hazai nézők számára megmutatni, hogy az első világháború valóságos korszakhatára történelmünknek (és sokkal inkább az, mint a második), a külföldi közönséggel pedig érzékeltetni, hogy Magyarország — az Osztrák-Magyar Monarchia részeként ugyan, de — egyike volt a háborúban a legnagyobb áldozatot hozó és legnagyobb veszteségeket elszenvedő hadviselő feleknek.
Az első rész témája a háború kitörése. A dokumentumfilm konkrét célja annak bemutatása, milyen előzmények vezettek az 1914 júliusi végzetes döntéshez, a Szerbia elleni háború megindításához. Különösen fontos feladata, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikáját alakító szűk körű testület (a közös minisztertanács) szerepét és felelősségét reálisan ábrázolja a világháború kirobbantásában. Tudnia kell érzékeltetni, hogy a politikai döntéshozók miért szakítottak a Monarchia korábbi külpolitikai kurzusával, amely a fegyveres fellépést mindig csupán fenyegetésként alkalmazta és mindig megelégedett a diplomáciai sikerrel. Meg kell értetnie a nézővel, miért törekedtek ezek a döntéshozók 1914 nyarán arra, hogy a szarajevói merényletet mindenképpen a Szerbia elleni háború kirobbantására használják fel. Be kell mutatnia a Monarchia háborús céljait a Balkánon, és Magyarország — pontosabban a magyarországi politikai és gazdasági elitek — érdekeltségét ebben a háborúban. Érzékeltetnie kell, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia területi integritásának és belső hatalmi struktúrájának (a dualizmusnak) a megőrzése ezeknek az eliteknek határozott érdeke volt. Ugyanakkor azt is ábrázolnia kell, hogy ennek az osztrák-magyar érdekű békének a fenntartásáért indított háborút a döntéshozók kellő előkészítés és felkészülés nélkül vállalták fel: hogy sem a hadsereg, sem a birodalom gazdasága nem volt abban az állapotban, hogy a győzelemre reálisan számíthatott. Hangsúlyoznia kell, hogy a saját gyengeség tudatában és a még nagyobb rossz elkerüléséért kirobbantott háború igazi tétjével: a birodalom felbomlásával illetve a történelmi Magyarország Moháccsal felérő bukásával a felelős döntéshozók nem voltak tisztában. Végül el kell juttatnia a nézőt arra a következtetésre, hogy a háborút mint ultima rációt (azaz végső érvet) még legkisebb rosszként is hatalmas kockázat és felelősség alkalmazni.