Szegénységről, szegénységében példamutató emberről rengeteg munka készült már. Tervezett filmünk sokkal inkább az áldozatvállalásról szól, ahol a szegénység csak kísérő jelenség. A film főszereplője egy nagymama, aki emberfeletti küzdelemmel gondoskodik az unokájáról. Ez a küzdelem egyszerre több fronton zajlik. Küzd egyrészt a gyámüggyel, akik felé rendszeresen bizonyítania kell, hogy Zsoltikának elfogadható körülményeket képes biztosítani. ”Én édesapámra nem emlékszem, mert a háborúban odamaradt, három gyereket egyedül nevelt fel édesanyám. Kapott egy fél kiló kenyeret, ilyen kicsi blokkra, és amikor mondtam anyámnak, hogy gyere anya enni, azt mondta: nem kislányom, én már jól laktam. És ez úgy előttem van, hogy én azt mondtam, amikor a gyereket el akarták tőlem vinni, hogy ha nekem nem lesz mit enni, de neki mindig.” A kis ház, ahol laknak, erdős, dombvidéken van, ősszel és télen ember számára nehezen megközelíthető helyen. Sietősen 35 percig tart, amíg a lyukói főútról felérünk hozzájuk. Normál személykocsi nem képes itt elmenni, fennakad a lezúduló esővíz mosta árkokban, terepjárónak való hely, de azt ritkán látni errefelé. Csapó nagyi a 70 évével naponta legalább kétszer teszi meg oda-vissza ezt az utat. Reggel 6-kor, amikor óvodába viszi Zsoltikát, és délután, amikor érte megy. Csapó néni házához eljutva, olyan mintha már a világ végén járnánk. Közmű egyáltalán nincs, villany akkor van, ha bekapcsolják az elviselhetetlen hangú és szagú benzines áramfejlesztőt. Zsoltinak a nagymama néha engedélyez egy kis tévénézést. De minthogy áram nélkül ez sem megy, tényleg csupán nézésről lehet szó, hallásról nem, a tévé hangereje ugyanis nem képes túlharsogni az aggregátor üvöltését. Vízért 500 m-t kell gyalogolni a kútig, sokszor sáros, jeges úton. Ez is a nagymamára marad. A házba alig jut fény az egyetlen apró ablakon. Ha látni akarnak, az ajtót is szélesre kell tárni, legyen tél, vagy nyár. Csapó néninek két fia van, negyven körüliek lehetnek. Ott laknak a környéken, alkoholbetegen, alkalmi kapcsolatokkal, anyjuk szerint csavarognak reggeltől estig. Zsolti az idősebb fiú gyereke. Nagyi az állami gondozás elől mentette meg Zsoltikát, amikor odavette magához. Fiai segítségére egyáltalán nem számíthat. Csapó nagymamának születésétől fogva nincs könnyű élete, de soha nem panaszkodik. A nagy és gyönyörű panorámájú telket, a kis házzal gondozásra kapta egy ismerőstől, aki elmenekült Lyukóból. Lyukóbánya az ország egyik legnagyobb szegénytelepe. Miskolc peremén fekszik, a várossal egybeépülve. Lyukóban virágzó hétvégi házak, telkek voltak valaha, mára nyomornegyed. 2004-ben a lyukói bányát bezárták, a lakók elköltöztek, és szerte az országból özönlöttek ide azok, akik már nem tudták fenntartani a komfortos vagy komfort nélküli lakásukat. Gyerekek százai élnek itt elviselhetetlen nyomorban. A tervezett szoció-film egy valódi emberi kiállást, az erőt megsokszorozó akaratot és kitartást mutat be.