Az 1956-os forradalom kiemelkedő történeteiről, kimagasló személyiségeiről meglehetősen sok információt gyűjtöttek össze s tettek nyilvánossá a történészek, különösen az elmúlt időszakban. Mégsem mondhatjuk, hogy teljes a kép, mert hiányoznak a forradalom tablójáról a vidék, elsősorban a kisebb települések eseményei és szereplői. Hiányzik a forradalom mikrovilága, melynek látszólag jelentéktelenebb alakjai és történetei - mint cseppben a tenger - ugyanúgy kifejezik a forradalom szellemiségét, a magyar emberek szabadságvágyat, akár a legismertebb tragikus-véres események. A több mint fél évszázaddal ezelőtti magyar szabadságharc résztvevői egyre gyorsuló ütemben távoznak az élők sorából: ezért a még élők kifaggatása, emlékeik rögzítésének lehetősége az utolsó állomáshoz érkezett. Holnap talán már rájuk sem tudunk emlékezni. Különösen igaz ez, ha egy olyan "fehér foltra" bukkan a kutató, melynek sem verbális, még kevésbé mozgóképes dokumentálása nem történt meg. Az olajosok forradalmáról van szó, arról a megmozdulásról, amely az ország egyik legkisebb megyéjében - Zalában - történt. Nagy kiterjedésű olajmezők húzódtak a megye déli területein, melyeket az '50-es évek nehézipari fellegváraként szoktak emlegetni. Lovászi, Lenti, Bázakerettye, Nagylengyel, Kútfej, Gellénháza és még vagy negyven kistelepülés lakói dolgoztak akkor itt, a kőolajiparban. Mivel ezeket a falvakat inkább munkásság (olajbányászok) és műszaki értelmiség lakta, érthető, hogy itt lobbant fel a forradalom lángja elsőként és nem a megyeszékhelyen. A szakszerűtlen olajkitermelés, az olajmezők kizsigerelése miatt most szabadultak fel az indulatok, s mint a futótűz, terjedt a jelszó: "Egyetlen liter olajat sem a szovjet tankokba, inkább legyen minden a tűz martaléka!"

Az ,,olajosok" forradalmáról nem sok szó esett a szabadságharc eseményeinek feldolgozása során. Interjúalanyaink, a 85-95 éves emlékező szemtanúk állítják: a zalai olajmunkások forradalmát a megtorló hatalom igyekezett elhallgatni, jelentéktelenné tenni, hiszen mind a mai napig ismeretlen, miképpen zúdultak be a falvak olajmunkásai az olajmezőkről, a kutaktól, a finomítókból a nagyvárosokba, s szervezték ott tovább a forradalmi eseményeket.

A meghurcolt szereplők döbbenetes és tragikus történeteket beszélnek el annak a később lefolytatott pernek az elszenvedőiként, amelyben a szokásos, koncepciózus bírói ítélet évtizedes börtönbüntetéssel sújtotta többségüket. ,,Mintha nem is lett volna olajos '56. Mintha el lett volna temetve. Valahogyan el van felejtve, el van tüntetve. Miért?" - mondja B.I. kútkezelő Lovásziban. Mögötte bólogat az olajhimba, a kor néma szemtanúja.

Dokumentumfilmünk egy adósság szerény törlesztése 1956 őszének ismeretlen, "olajos forradalmáról". Sorstöredék és krónika azokról, akiket meghurcoltak, börtönökbe zártak, akiknek életpályája kettétört, vagy hazájukat elhagyni kényszerültek.