Történetünk a jótékonyság álságos oldaláról készült groteszk látlelet. Egy elektromos gitár elkészítésének fázisait követjük nyomon négy párhuzamos szálon. A húrokat egy környezettudatosnak távolról sem nevezhető gyárban sodorják veszélyes anyagokból éhbérért dolgozó gyermekmunkások. A gyermekek végkimerülésig dolgoznak, miközben a gyárban felszabaduló mérges gázok kínozzák őket. A hangolókulcs halomra vadászott elefántok agyarából készül a lehető legpazarlóbb eljárással: agyaraikat ormányukkal együtt egy körfűrész szeli le, majd egy tolókar tolja ki az elefánt megmaradt részeit a szemétdombra. A gitártesthez több száz éves ősfákat vágnak ki, melyekből apró késsel és smirglivel alakítják ki a gitáregyedi formáját. Egyetlen gitártesthez két darab. Egyenként tőbb tonnás tölgyet aprítanak fel. Az egyikből a nyakát, a másikból a testét készítik el. A gyöngyház-berakás egy ritka kagylófaj egyedeiből kerül megmunkálásra, melyet szabadtüdős búvárok hoznak fel a mélyből. Hatalmas bárkákról vetik magukat a vízbe, amelyek óriás motorjából fekete füst pöfög, és egyre intenzívebben ereszti az olajat is. A szabadtüdős búvárok alig látnak az olajtól szennyezett óceánban.

Az alkatrészek csak a történet végén nyerik el végső formájukat és állnak össze gitárrá. Előtte nem sejtjük, mi készül. mire ez az esztelen pazarlás. Az elkészült gitárt ezután egy live-aid koncerten látjuk viszont, ahol egy Bonóra kísértetiesen hasonlító énekes extázisában a hangfalakon zúzza szét.

A gitár című animációs rövidfilm nem csupán önálló történet, hanem az És ezt így hogy? című sorozatkoncepció pilótája. A film fotóalapú 2D-animációval készül, ezzel egyszerre realista és groteszk, elidegenítő hatásokra épül.