Dávid Ádám mesejátéka, a Földanyó és a flórik népe cselekményes, egyszerre a valóságban és a mesevilágban játszódó történet. A darab keretét az író apának gyermekeivel, Bogival és Zsomborral folytatott beszélgetései adják, melyek nemcsak a gyerekek jellemébe engednek bepillantást, de az írás folyamatába is, hiszen a szerző meseszövését is alakítják a hármasban folytatott diskurzusok. A valóság és a mese sok ponton jár át egymásba, vagy mutat egymással hasonlóságot. Maga a mese különös kis lényeket állít középpontjába: a flórikat, Materra erdejének népét, akiket a gonosz funguszok készülnek legyőzni. A jó és rossz küzdelmének tárgya a fordulatos sorozatban az, hogy meg tudják-e őrizni a flórik az erdő és a természet rendjét, vagy mindez elvész egy gonosz hatalom uralma alatt. Dávid Ádám nagyszerű karaktereket fölvonultató története a hiszékenység, s a hatalom fondorlatainak térképe is lehetne, ugyanakkor fontos dolgokat mond el hűségről, szerelemről, hagyományról, életről és halálról. Az, hogy a történet párhuzamos síkokon játszódik, magát a hangzást is igen változatossá teheti. A darabot egy állandó főcímdal vezeti be, Földanyó örök meséinek dallama. Más hangkulisszát kap a reális dimenzió, és más hangzásvilág jellemzi Materra erdejét, illetve az emberi környezetet megjelenítő Kábeltornya városát. A természeti és városi zajok elektroakusztikus zenei szőnyegbe simulnak bele. A sorozathoz a zenéket Vedres Csaba készítette. A történet 10, egyenként 12 perces folytatást ad ki, az apa szerepét Szatmári Attila, a gyerekekét Vida Sára és Bálint alakították. Földanyót Pásztor Erzsi, a „gonosz szereplőket” Tarján Péter és Egri Bálint keltették életre. A pozitív főhősök megformálói többek között: Császár Réka, Mohai Tamás és Pavletits Béla.