Magyar Média Mecenatúra

Pályázati Tükör

Élő templomok - II. Élő templomok - II. 100%

A sorozat bemutatja. hogy Isten, a hit, a templom hogyan adott és ad erőt a közösségeknek, hogy megmaradjanak embernek, évszázadokon keresztül magyarnak, katolikusnak, vagy éppen reformátusnak.

https://youtu.be/rVQUXeHTqNg https://youtu.be/k7lT7zv4tok https://youtu.be/6PQqMHnMAhI

Mosolygó szentek: Csaroda református temploma

A 13. század végén épült csarodai református templom a Csaroda patak által kialakított kis szigeten áll a beregi Tiszaháton, az egykor mocsaras, vadvizes területből kiemelkedő száraz felületen. A vidék azon kevés egyházi épületek közé tartozlk, amelyik nem ment át gyökeres átépítésen, és így a református mellett mind a mai napig őrzi eredeti 13. századi katolikus jegyeit is. A templomot az 1200-as évek rnásodik felében építették. Ekkor születtek a különleges falfestések is, amelyeket két évszázaddal később a reformáció hívei oda nem illőnek ítéltek és eltüntettek. Nagy szerencsénk, hogy az akkori szokással ellentétben nem verték le a festéket, hanem csak rávakoltak. Erre a rétegre 1642-ben életfás, növényindás falikép került. Ez is értékes lenne, ha nem kerültek volna elő alóla a még izgalmasabb, páratlanul szép freskók. A képeken az apostolok, Szűz Mária, a kis Jézus, a feltámadt Krisztus és más alakok kivétel nélkül mind mosolyognak, ezért Csaroda templomát a mosolygó szentek templomának is becézik. A szelíd, kipirosodott orcájú alakoktól csodálatosan békés és kedves a templom hangulata. A szószéket és a karzatot csarodai szőttes borítja, a fából készült berendezés a 18. századbóI való: a szószék, a kazettás mennyezet, a karzat és a padok. A templom építésével kapcsolatos fontos dokumentumokat egy mennyezethez erősített dobozban őrzik, hogy árvíz esetén se sérüljenek meg. A templom beltere a középkori és reneszánsz falfestészet, a népi, valamint a protestáns díszítőművészet hihetetlenül csodálatos együttese. A hajó északí falán és a diadalív freskóit a templom építésével egy időben, a szentély festményeit két évszázaddal később készítették. Akkor, amikor Csaroda egész lakossága a kálvini hitre tért, így a templom is a reformátusok szolgálatába állt. Ekkor a falakat lemeszelték, és a mennyezetet kazettás faragványokkal díszítették. A szentek szigorú bizánci rendben sorakoznak a falon. Kozma és Damján, az orvos szentek, Péter, Pál és János apostol, Szent Anna, valamint Mária, ölében a kis Jézussal. Későbbi, korai gótikus stílus jellemzi a szentély bordás boltozatát, e freskók a feltámadott Krisztust és az apostolokat jelenítik rneg. A vidék azon kevés egyházi épülete közé tartozik, amelyik nem ment át gyökeres átépítésen, és így mind a mai napig őrzi eredeti ajtóit és ablakait, belső, illetve külső falfestményeit is. A háromrétegű falfestmény legfelső rétege a 17. századból származik, amikortól a templomot a reformátusok használják, és virág, illetve növényi motívumok jellemzik. A legkorábbi freskót a hajó északi és déli falán azonosították, ez a 13. század végéről származik és szenteket ábrázol. A déli fal alakjait nem sikerült azonosítani, az északi falon Szent János, Szent Péter és Pál, Szent Kozma és Damján, Szűz Mária és egy Mettercia (Szent Anna, Szűz Mária és a gyerek Jézus) ábrázolások láthatók. A diadalíven és a szentélyben talált freskók a 14. században készültek, és a négy egyházatyát ábrázolják (Szent Ambrust, Szent Ágostont, Szent Jeromost és Nagy Szent Gergelyt). A szentélyben a 12 apostol látható, akik közül hatot lehetett minden kétséget kizáróan azonosítani: Andrást, Jánost, Pétert, Tamást, Bertalant és Simont. A szentély keleti falán vágott ablak oldalkeretein Szent Dorottya és Alexandriai Szent Katalin alakja tűnik fel, felső részén pedig a halott Krisztust (Imago Pietatis) örökítette meg a mester. A szűk toronyban sohasem függött harang, hanem a 18. században a templomtól keletre egyszerű fából ácsolt harangtornyot építettek. A déli oldalon nyílik a templom bejárata, a félköríves, kettős lépcsőzésű kapun keresztül, melynek ajtaja 18. századi. A déli falat két nagyobb és közöttük egy kisebb, félköríves záródású ablak töri át (egykori festett díszük töredékei is előkerültek). A 17. században széles körben elterjedt magyaros motívumok (szívvirág, levélcsokor meg nefelejcs) valaha bizonyára az egész falfelületet beborították. Az északi falon nincs ablak.

Kárpátalja: Huszt református temploma

Kárpátalja egyik legrégibb temploma. Szász bányásztelepesek alapították a várépítéssel egy korszakban Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, a római katolikus egyházközösség által; Gergely nevű papja 1333-ban 36 garas adót fizetett a pápának. A plébánia templomot 1523-ban - hat évvel Luther Márton felIépését követően - a vallást váltott helybeli protestánsok foglalták el. Megmagasították az erődfalat, ők építették az ácsolt erkélyű, meredek zsindelysisakos tornyot. Ezzel nemcsak. Kárpátalja, de Magyarország egyik legrégibb református egyházközösségét hozták létre. A templom többek között azért is különleges, mert a református hagyományokkal ellentétben a padlózat alatt sírok találhatóak, itt neves személyiségek is nyugszanak: Dolhay György kuruc várkapitány, Petrőczy Kata Szidónia az első magyar költőnő és férje gróf Pekry Lőrinc. Kiemelt a templom jelentősége, mert a ma még élő 14. századi kárpátaljai templomba nagyon kevesen járnak, de a közösség összefogott a megmentéséért. A református egyházközösség létrehozása elsősorban Huszti Lovász Tamás református lelkésznek volt köszönhető, aki sokat tett az új hit terjesztése érdekében. A karzaton található a családi címere. 1644-ben I. Rákóczi György fejedelem, 1661-ben Kemény Jánosné Lónyai Anna, 1670-ben pedig Apafi Mihály erdélyi fejedelem áldozott jelentős összegeket a templom fenntartására, bővítésére, tatarozására. A templomot eredetileg vastag, erős bástyafal vette körül, melyen két helyen XVI. századi, félkörív záródású kapukat nyitottak. Öreg harangja 1578-ban készült, a kisebbet, felirata szerint ,,Huszt város öntette 1683-ban Kökényesdi Demeter hadnagyságában s Beregi István bíróságában". Értékesek Úrvacsora edényei, melyek a XVII. századbóI valók, 1640-ből való egyik kenyérosztó tányérja, mely Bethlen István adományaként került a templomba. A templom belső falait középkori freskók díszítették, melyek az Árpád-házi szenteket ábrázolják. Sztehlo Ottónak sikerült lerajzolnia 1888-ban a restaurálás során feltárt festményeket. A XV. században, amikor a templom a római katolikusoké volt, belső falait freskók díszítették, melyeket később lemeszeltek. 1888-ban Sztehlo Ottó lerajzolta a szentély déli falán megtaláIt, hat ószövetségi apostolt ábrázoló freskó sorozatot. További szentképek és bibliai jelenetek töredékei kerültek felszínre a későbbi feltárások során. Az északi hajófalon a Szent Keresztre rátaláló llona bizánci császárné, továbbá Szent István és Szent László királyok kardos-pajzsos - fej nélküli - alakjai láthatók. A templomhajó északi és nyugati oldalán fakarzat látható, szószéke a XVIIl. században épült. A szószék felett álló hangvető ugyancsak a XVIII. századból származik, díszes kivitelezése ritka ezen a vidéken. A templom felújításakor értékes leletre bukkantak. Egy rozsdamarta fémdobozban egy levelet, 18 régi pénzérmét és egy tízforintos Kossuth-bankót találtak. Valamennyit az 1848-49-es szabadságharc idején verték. Az érmékhez mellékelt levélen Pellionis József aláírása szerepel. Szövege a következö: ,,A jövó nemzedék részére mellékelem az 1848. évi nemzetünk nevezetes szakaszában forgalomba lévő pénzeket a késő kornak emlékéül. Huszton. 1886. évi szept. 24-én. Pellionis József" Ő volt akkor a templom főgondnoka. A ma még élő templomba nagyon kevesen járnak, de a közösség összefogott a megmentéséért.

Nagyszekeres szigetre épült református temploma

A Tisza, a Szamos vagy a Kraszna egyszerre oltalmazta és pusztította a Felső-Tisza-vidéket. Az állandó bel- és árvizek hatására a folyók ölelésében egy olyan lápvilág alaku|t ki, amely évszázadokon keresztül nyújtott menedéket hol Ázsia, hol Európa felől érkező seregekkel szemben. A Szatmár-Beregi vidék a víz birodalma volt egészen a XIX. századig, amikor kezdetét vették a nagy folyószabályozások. Minden nehézség ellenére a vizek birodalma, a lápvilág azonban oltalmat is adott. Ez a momentum teszi igazán egyedivé a térség épített örökségét, hiszen az elszigeteltségben a középkor öröksége átvészelhette a vérzivataros időket. A középkori templomok sűrű láncolata, az Alföldön egyedülálló módon itt megmaradt aprófalvas településszerkezet ennek lenyomata. Ennek a lápvidéknek egyik utolsó lenyomatát láthatjuk a nagyszekeresi református templom körül. Az erdélyi püspök 1351-ben engedélyt adott mise és pap tartására a Szekeresi családnak a Gőgő-Szenke patak által közrefogott kis szigeten épült a Bo|dogságos Szűz tiszteletére épített műemléktemplomban. A települést a XII. század végétől ismert, elnevezése alapján királyi szolgálónépek, szekeresek lakták. A XV. századi késő gótikus stílusú épület eredetileg védelmi funkciókat is ellátott. Valaha fahíd vezetett a szigetre, s a XVIII. századig csak ezen át lehetett megközelíteni. Ekkor még a szigetet is palánk vette körül. A középkorban és a törökkorban is Nagyszekeres egy igen fontos kereskedelmi út mentén feküdt, amely az erdélyi és az északkeleti hegyi kereskedelmet közvetítette. Ennek következtében a viszonylag népes település sokat szenvedett, a 16. század végén és a 17. században többször is portyák áldozata lett. Egyetlen kivétel talán a kis szigetre épült templom volt, amely kiváló védelmet jelentett a kisebb portyák ellen. Az igazán jelentős támadásokat azonban sem a víz, sem a lakosság elszántsága nem tudta visszaverni. A települést 1717-ben a tatárok feldúlták, felégették, a templomba menekülőket mind egy szálig megölték. A pusztulás mértéke leírhatatlan volt. Az 1717-es tatár portya jellegében az 1241-es tatárjáráshoz hasonlított. a tatárok amerre jártak mindent felégettek, minden mozdítható javat elvittek, a faluban. a mezőn elfogott munkaképes embereket és gyerekeket rabszíjra fűzték, az öregeket és a templomokba menekülőket, a fegyverrel védekezőket az utolsó szálig megölték. A nagyszekeresi temp|om szerkezete a gótikus korszak végének szatmári hagyományait mutatja. A hajóját és a szentélyét kétlépcsős támpillérek veszik körbe, déli és délkeleti homlokzatát osztósudaras gótikus ablakok tagolják. A templorn nyugati homlokzatának tengelyében. a harangtornyot és a templomot összekötő épületrész alatt áll a kőből faragott, gótikus bejárati kapu. 1773-ban készült a többszintes gazdagon tagolt szószékkorona, karzata 1783-ból származik. A templom nyugati oldalát 18. században épült fa harangtorony őrzi, melyet előcsarnokszerű barokk cinterem kapcsol össze a bejárattal. A fa harangtorony négy fiatornyos, zömök, fazsindelyes borítású. A harangtorony feltételezhetóen a 18. század végén készüIt, melynek száz kilogrammos harangját 1802-ben öntötték. Ahhoz, hogy a középkori boltozatot rekonstruálni lehessen, az építészeti szaktudáson túl több tényező együttállására is szükség volt. A konzoloknak és a faloszlopoknak az egykori helyét szerencsére pontosan be lehetett azonosítani. A pontos beazonosítást az is segítette, hogy a kőfaragók az egyes elemek tetejére vagy aljára ráfaragtak egy azonosító számot, megadva a kőműveseknek, hogy melyik elemet a fal mely sarkába, illetve szakaszán kell majd elheIyezniük. A XVIII. század végén már a Felső-Tisza-vidék minden református templomában voltak festett berendezési tárgyak. A legtöbb gyülekezet a XVIII. század végére erősödött meg annyira, hogy a már helyreállított templomában díszes szószéket vagy karzatot tudott felállítani. Ezeket a rájuk festett évszámok tanúsága szerint általában nem egyszerre készíttették el, hanem több éven belül. Nagyszekeresen a szószéket 1773-ban, a karzatot csak 10 évvel később készítette, de ugyanaz az erdélyi mester, aki a Felső-Tisza-vidéken foglalkoztatott festő-asztalos volt: Vasvári Ódor Gábor. A történeti Szatmár vármegye az Alföld legészakkeletibb része, amelyen túl már csak Ugocsa és Máramaros húzódik a középkori országhatárig. ,,Magyarország szélén terül el, ahonnan kezdődően Tatárországig már emberi települések sincsenek" - írják róla egy 1264-bőI fennmaradt forrásban. Periférikus helyzete ellenére a terület Árpád-kori építészetünk egyik kiemelkedő őrzője, ahol falusi templomok sokasága őrzi mind a mai napig őseink hitének, buzgóságának és nem utolsó sorban művész ízlésének lenyomatát. Ilyen a nagyszekeresi református templom is.

pályázati adatok

partner
Bolyáki Adrián
pályázat típusa
Neumann János
pályázat éve
2018
támogatás összege
1 000 000 Ft

alkotók

műfaj
rövid online ismerettejesztő
rendező
Bolyáki Attila
szerkesztő
Bolyáki Attila, Kovács Géza
operatőr
Bolyáki Attila, Baji Tibor, Bereczky Tamás, Vass Tamás, Szabó Máté
szereplők
Gál Miklósné - tárlatvezető, csarodai református templom
Dénes Elemér - református lelkész, Huszt
Rákóczy Mihályné Bányai Éva - református felekezeti tag, Huszt
Gál József - korábbi főgondnok, Huszti református templom
Lángi József - restaurátor
Józan Lajos - korábbi református lelkész, Huszt
Kormány László - református lelkész, Nagyszekeres
narrátor
Kovács Géza

gyártási- és produkciós adatok

produkciós iroda
Media Networking Kft.
producer
Bolyáki Adrián
gyártás tervezett ideje
2019.05.02-2020.01.02
forgatás tervezett befejezése
2020.01.02
forgatási helyszínek
Nagyszekeres
Huszt
Csaroda

technikai adatok

masteranyag
HD
játékidő
4:44 + 4:36 +4:51

forgalmazási adatok, díjak

online közzététel
Mandiner
Mandiner
Mandiner
sorozat további epizódjai
Élő templomok I. - Csengersima
Élő templomok I. - Tákos
Élő templomok I. - Tiszabökény