Magyar Média Mecenatúra

Pályázati Tükör

Élő templomok - I. Élő templomok - I. 100%

A sorozat bemutatja. hogy Isten, a hit, a templom hogyan adott és ad erőt a közösségeknek, hogy megmaradjanak embernek, évszázadokon keresztül magyarnak, katolikusnak, vagy éppen reformátusnak.

Tiszabökényi görögkatolikus fatemplom - feltámadás Régen a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye területén mintegy 800 fatemplom állt, melyek közül az egyiket Tiszabökényben építették meg Mihály arkangyal tiszteletére. Az 1930-as években a helyi görögkatolikusok lefektették egy új kőtemplom alapjait, melynek megépítése végül nem történt meg. Ennek köszönhetően fennmaradhatott a közösség fatemploma, mely ugyan számos megpróbáltatáson – árvizeken, bebetonozáson – ment keresztül, ám a közösség erejének és az anyaország gondoskodásanak köszönhetően sikerült felújítani és megőrizni azt. Kárpátalján, Beregszásztól 25 kilométerre fekszik a túlnyomórészt magyarok lakta, felekezetileg különösen tarka Tiszabökény, ahol római katolikusok, reformátusok, görögkatolikusok, ortodoxok és – gyarapodó számban – Jehova tanúi élnek. A helyi görögkatolikus közösség kis templomának hányatott sors jutott. 1751-ben már biztosan állt egy nádfedeles templom a telken. Ennek helyén, 1770–75 között épült a ma is álló, keletelt, sokszögzáródású fatemplom, a görögkatolikus közösség kezdeményezésére. Az istenházát a szovjet időkben elvették az építtető egyháztól. 1982-tõl 1990-ig az ortodoxok, 1990 után jó másfél évtizedig az ortodox és a görögkatolikus hívek közösen használták az épületet. 2005-ben visszakerült a görögkatolikus egyház tulajdonába. A nem túl nagy méretű, ám igen értékes templom siralmas állapotba jutott, falszerkezete sok helyen a megsemmisülésig korhadt, gombásodott. A károsodásokért döntően a 19. századi szakszerűtlen beavatkozások okolhatók. Ezek közül is az 1982-es „megújítás” okozta a legtöbb kárt, amikor az épület tölgygerenda falazatát cementhabarccsal vastagon bevakolták, ami teljesen megakadályozta, hogy a több árvizet is megélt templom tölgyfa gerendái kiszáradjanak. A nem túl nagy méretű, de igen értékes templom felújítása bonyolult feladat volt, mert az épület az évtizedek alatt lepusztult, falszerkezete a korhadás és gombásodás miatt sok helyen a megsemmisülés határára jutott. A károsodást döntően a 19. századi szakszerűtlen beavatkozások okozták, de a legtöbb kárt mégis az 1982-es tatarozás tette benne, amikor az épület tölgygerenda falazatát cementhabarccsal vastagon bevakolták, ami teljesen megakadályozta, hogy a több árvizet is átvészelt templom tölgyfa gerendái kiszáradjanak. A Rómer Flóris Terv támogatásával, a Teleki László Alapítvány lebonyolításában 2016–2018 között sor került a templom teljes körű helyreállítására. Tákosi református templom: 250 év, sár és vessző A tákosi mezitlábas Notre Dame a Felső-Tisza vidékének egyik legszebb és legismertebb temploma, a magyarországi népi építészet gyöngyszeme. A templom 1766-ban épült, úgy tartják, hogy "a nép emelte magának fából és sárból", Mária Terézia idejében, aki megtagadta a követ és a téglát a református vallást gyakorlóktól. A tákosiak így is gyönyörű templomot építettek abból, ami bőven volt a beregi embernek, fa és sár. A 250 éves tákosi kis református templom az élő példája annak, hogy nincs erősebb hatalom, mint az Istenbe vetett hit. 1545-ben Erdődön tartott első magyar lutheri szellemű zsinat egyértelműen jelezte, hogy a reformáció nálunk is gyökeret vert. Szatmár-Beregben is óriási jelentőséggel bírt a világi pártfogók támogatása. A csak lelki hatalommal rendelkező reformátoroknak a földesurak adták meg a szükséges jogi védelmet, erkölcsi és anyagi támogatást. Ezeknek buzgósága és áldozatkészsége nélkül semmi esetre sem tudott volna olyan rövid idő alatt akkora nagy területeken meghonosulni Magyarországon a reformáció. A természet vadsága, a vizek és a mocsarak szorítása nehéz életfeltételeket teremtettek a Szatmár-beregi tájon élők számára. A reformációnak köszönhetően a mindennapi küzdelmes élet mellett is megtalálták belső békességüket, saját felelősségüket egyéni és közösségi életükben, s így kialakulhatott a tisztes élet eszménye, a puritán életvitel, amely az emberek hétköznapjainak is meghatározójává lett. A távoli egyetemeken tanult prédikátorok a falvak népének elhozták a tudás megbecsülését, a szép szeretetét. A beregi síkságon található az alig néhány száz lakosú Tákos település, amely a temploma miatt vált világhírűvé. A legenda szerint a templomot a nép emelte magának fából és sárból. Abban az időben amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a téglát és a követ a reformáció híveitől. A helyi reformátusok azonban úgy döntöttek - a királynői utasítások ellenére -, hogy templomot emelnek Isten dicsőségére. Akkor még a Tisza szabályozatlan volt, olyan épületre volt szükség, hogy az áradási időszakot kibírja. A templomot három malomkőre építették, amelyeket Sárospatakról hoztak. Egy van a bejárati ajtónál a 2. a szószék alatt, a 3. a kiskertben. A falakat abból építették, ami bőven volt a beregi embernek, sárból és vesszőből, mint a fecske a fészkét, ez volt a Patics fal. Európában nincs több ilyen módszerrel megépített templom. A földbe vert karók közét kitöltő, sárral betapasztott vesszőfonadék alkotta fal megszokott népi építési mód volt a térségben. A törekes, sáros vesszősövényből font falazat átereszti a vizet, könnyűszerkezete miatt nem dől össze, majd a víz levonulásával csak ezt a részt kell visszatapaszatni és újrahasználható az épület. Mezitlábas Notreadámnak azért nevezték el, mert abban az időben azt a törekes agyagos sárt mezitláb taposták simára, hogy jól kenhető, tapasztható legyen, a Notredám pedig a berendezésekre a felszerelésre vonatkozik, hogy nagyon régiek. A templom belseje is titkokat és páratlan népművészeti örökséget rejt. A népi motívumokkal díszített 58 kazettából álló deszka mennyezetét egy Erdélyből származó asztalos mester készítette, akit a helyiek csak mennyfestőként emlegetnek. ( az egyik kazettára fel is írta nevét és a készítés dátumát, majd egy másikon meg is erősítette, ha esetleg az egyik kazetta megsérülne). A mennyezeten megtalálható még az építtető is ( ,, Az Tákosy Nemes, Reformáta, Szent Eklésia Építette Egyenlő Akaratbul, Az Közönséges Eklesia pénzbül, Isten Segedelme Által,, ) Azért nevezik ezeket a kazettákat ,, csillagjegyek-nek,, mert a napfény azokban a hónapokban világítja meg a szűk ablakokon keresztül, amikor annak a hava van. A falu nemes és módosabb családjai a templom legelső soraiba saját padot készítettek maguknak. Ma is az első sorban található Dancs Imre 1767-ban készíttetett családi padja, amelynek díszitésére csak december 24-én ponban 12.00 órakor vetül a nap fénye. 40 éve ül már az első sorban a teplom harangjának keresztanyja Dr. Pataki Béláné, aki elmeséli hogy történt az ünnepélyes esemény és milyen kötelezettséggel és előjogokkal jár ez a megtiszteltetés. Tanúság, hogy nincs az a fölöttes hatalom, ami erősebb lenne Isten hívó szavánál. S ha egy közösség összefog vesszőből és sárból is tud olyan csodát alkotni, ami 250 éve olyan megingadhatalanul áll, mint a tákosiak Úrba vetett hite. Csengersimai református templom - 800 év, nap, víz A Tisza, a Szamos vagy a Kraszna egyszerre oltalmazta és pusztította a Felső-Tisza-vidéket. Az állandó bel- és árvizek hatására a folyók ölelésében egy olyan lápvilág alakult ki, amely évszázadokon keresztül nyújtott menedéket hol Ázsia, hol Európa felől érkező seregekkel szemben. A Szatmár-Beregi vidék a víz birodalma volt egészen a XIX. századig, amikor kezdetét vette a nagy folyók szabályozása. Minden nehézség ellenére a vizek birodalma, a lápvilág azonban oltalmat is adott. Ez a momentum teszi igazán egyedivé a térség épített örökségét, hiszen az elszigeteltségben a középkor öröksége átvészelhette a vérzivataros időket. A középkori templomok sűrű láncolata, az Alföldön egyedülálló módon itt megmaradt aprófalvas településszerkezet ennek lenyomata. A Szamos jobb oldalán, az ugocsai főesperességben elterülő Csengersima falu neve a Simon személynévvel hozható összefüggésbe, a forrásokban 1327-ben tűnik fel először. Csengersimában áll Szatmár legidősebb temploma, ami 1220 körül épült fogadalmi templomként. 300 évig katolikus volt, 1545-től református. A legendák szerint a XIII. században II. András idejében egy Frank lovag a Halacsi csatából győztesen tért vissza és ezen a helyen, a Szamos mellé egy fogadalmi, a mostani első padsorokig terjedő patkó alakú templomot építetett ( a mostani elődjét ), ami már a folyó szabályozása miatt a Szamos holtága. Ma is egy kis fa híd vezet felé. A ránk maradt elbeszélések szerint a tatárjáráskor ennek a hídnak a helyén még egy gyékénypalló volt. A támadás közeledtével a falubeliek a templomba menekültek, a gyékénypallót feltekerték maguk mögött, az ideküldött gyenge csapat így nem bánthatta a bemenekülőket. 1717-ben viszont a tatárok sajnos teljesen kiégették a templomot. 1709. évi pestisjárvány elnéptelenítette Csengersimát, majd a törökök pusztítottak benne és gyújtották fel a templomot, amely 10-12 évig pusztán állt. 1729-1734 között épült újjá. Az 1761-ben egy máramarosi mester készítette a mennyezetkazettákat, aki hozta magával a deszkákat is. Sok Noé bárkás és a fiait vérével tápláló pelikánt ábrázol, ami Krisztus áldozatára mutat. A festett fakarzat és szószék a mennyezet kazettákkal egy időben készült. 1761-ben került fel koronaként az épületre a harangtorony, majd belső koronaként a kazettás mennyezet. Az 56 népies barokk stílusban festett fatábla, a legérdekesebb és a legjellegzetesebb a megye ilyen emlékei közül. Már belépéskor láthatjuk az ajtó mintázatán, hogy különös jelentősége lehet itt a víznek és a Napnak. És valóban így van. Hiszen a felkelő Nap a tó vízfelszínén tükröződik, a szentélyablakon keresztül pedig a mennyezetkazettákat világítja meg, ezzel megadva az aktuális üzenetet. A mennyező ugyanis vélhetően mindent felfestett ide szimbólumokban arról, amit az Isten Önmagáról és az Ő országáról addig felfedett előtte. Miben más ez a mennyezet az összes többinél? Még ma is működésbe hozza a Nap, ideális vízálláskor pedig feltételezhetően éppen azon az üdvtörténeti úton vezet végig bennünket, amit a mester a megfestett és a 12 égövi jegyen keresztül kívánt elénk adni. Ha azonban csak ezt tudjuk, a fény nélkül is egy egészen különös világ és látásmód tárul fel előttünk. A templomban ma is aktív nyüzsgő élet folyik, férfi kör, női kör, havonta egyszer vasárnapi tea, ahol verseket dolgoz fel az ifjúsági zenekar és a tagok aktívan részt vesznek a környék rendezvényein is.

pályázati adatok

partner
Bolyáki Adrián
pályázat típusa
Neumann János
pályázat éve
2018
támogatás összege
1 000 000 Ft

alkotók

műfaj
rövid online ismeretterjesztő
rendező
Bolyáki Attila
ötlet
Bolyáki Attila
forgatókönyvíró
Bolyáki Attila
szerkesztő
Kovács Géza, Bolyáki Attila
operatőr
Bereczky Tamás, Szabó Máté, Baji Tibor, Bolyáki Attila
szereplők
Pősze Sándor - görögkatolikus áldozópap, Tiszabökény
Denkó Ferenc - esperes, Munkácsi Görögkapolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerület
özv. Dankó Györgyné - tiszabökényi lakos
Diószegi László - elnök, Teleki László Alapítvány
Varga Sándor - ács, Tiszabökény
Bélbász-Szűcs Andrea - lelkész, Csengersima
Dr. Bernáth Béla Levente - egyháztörténész
Dr. Pataki Béláná dr. Baráth Ida - tákosi lakos
Buda Lajosné - templom gondnok, Tákos

gyártási- és produkciós adatok

produkciós iroda
Media Networking Kft.
producer
Bolyáki Adrián
gyártás tervezett ideje
2019.02.28-2019.11.12
forgatás tervezett befejezése
2019.11.12
forgatási helyszínek
Tákos
Csengersima
Tiszabökény

technikai adatok

masteranyag
HD XDCAM 4:2:2
játékidő
15:25

forgalmazási adatok, díjak

online közzététel
Mandiner.hu - Csengersimai református templom - 800 év, nap, víz - Élő templomok I.
Mandiner.hu - Tákosi református templom: 250 év, sár és vessző - Élő templomok I.
Mandiner.hu - Tiszabökényi görögkatolikus fatemplom - feltámadás - Élő templomok I.