A koraszülöttség ma Magyarországon népbetegség, minden tizedik gyermek idő előtt jön világra. A Semmelweis Egyetem három koraszülött-intenzív osztályán látják el az 1500 grammnál kisebb magyar koraszülöttek 30-40 százalékát, itt kezelik a legsúlyosabb terhespatológiai eseteket, a súlyos fejlődési rendellenességben szenvedő és az aszfixiás, nem működő keringéssel, légzéssel világra jött babákat, akiken 10-20 éve még biztos, hogy nem lehetett volna segíteni. A film a babák, orvosaik és ápolóik történetét bemutatva olyan mozgalmas hónapokat követ végig a Semmelweis Egyetem egyik koraszülött-intenzív osztályán, amikor a ma már elavult műszereket, 13-15 éves inkubátorokat, tíz évesnél idősebb lélegeztetőgépeket kicserélik, segítve, hogy a gyermekek kevesebb szövődménnyel élhessék át a legkritikusabb, első heteket. A dokumentumfilm az extrémen korán érkezett gyermekek, az igen éretlen újszülöttek, és az őket gondozó, megmentő klinikai orvosok, ápolók mindennapi küzdelmén keresztül elsősorban a koraszülés kockázati tényezőire és megelőzésének fontosságára hívja fel a figyelmet, emellett bemutatja azokat a közvetlen és későbbi egészségügyi kockázatokat, amelyek ezeket a babákat fenyegetik. A koraszülöttek ellátásának történetébe is bepillanthatunk, kezdve Kennedy elnök 1963-ban született, mindössze két napot élt fiával, akinek világra jötte először irányította a társadalom figyelmét a problémára, majd bemutatjuk az orvosi és műszaki-technikai fejlődést, amelynek következménye, hogy a kis súlyú koraszülöttek életben maradási esélye az utóbbi években rengeteget javult. Az 1000 gramm alatti újszülöttek túlélése 1980-as években tíz százalék körül járt, ez mára több, mint 90 százalékra nőtt, de nagyon sokan közülük, főleg a nagyon korán és nagyon kis súllyal születettek nem élik túl tartós károsodás nélkül az extrém éretlenséghez társuló problémákat - ami újabb szakmai és emberi kihívást jelent. Bár a dokumentumfilm a műszerfejlesztésen, az egyre javuló életkilátásokon keresztül pozitív példát mutat a koraszülött-ellátás folyamatos fejlődésére, célja, hogy a személyes történeteken keresztül, az osztály életének mindennapjait, küzdelmét adatokkal alátámasztva tájékoztassa a széles körű lakosságot a probléma nagyságáról, a veszélyekről, a prevenció módjáról. Koraszülés: Népbetegség Magyarországon Koraszülöttek Magyarországon Azt az újszülöttet tekintik koraszülöttnek, aki a 37 hétnél, azaz 259 napnál rövidebb időre született. Enyhén koraszülöttnek számítanak a 32-36. héten, középsúlyosan a 28-32. héten születettek. A kisebbek súlyos, extrém súlyos koraszülöttek. Magyarországon évente nyolcezer baba jön idő előtt a világra, közülük 1500-an kritikusan alacsony súllyal, kevesebb, mint egy kilogrammal. A magyarországi arányok magasan meghaladják a nyugat-európai, és a közép-európai régióra jellemző adatokat. A svéd újszülöttek 4,7 százaléka, a francia csecsemők 6 százaléka és az osztrák babák 5,5 százaléka koraszülött. Javuló életesélyek A koraszülöttek aránya Magyarországon semmit nem javult az elmúlt 15-20 évben, az életesélyek viszont igen. Míg huszonöt éve jobbára csak az 1500 grammos csecsemőkre mondhatták az orvosok, hogy jó esélyük van az egészséges túlélésre, egy 1000 grammos baba túlélési esélye pedig mindössze 30 százalék volt, ma már az 1000 gramm fölöttiek többsége és számos 750–1000 gramm közötti súlyú koraszülöttből is teljesen egészséges felnőtt válhat, azonban bizonyos rizikók hosszú távon is fennmaradnak. Magyar felmérés a koraszülött-intenzív osztályokon Minél korábban születik egy baba, annál valószínűbb, hogy számos súlyos, akár életveszélyes szövődménnyel kell megküzdenie. A szülés körüli halálozás 80 százaléka, és a maradandó károsodások 70 százaléka a koraszülött babák és az igen kis súllyal született csecsemők köréből kerül ki. A túlélés esélye a születési súllyal együtt növekszik. Az OGYEI 2005-2009 statisztikái alapján az 500 gramm alatti csecsemőknek is van esélyük az életre, az 500–750 grammos súllyal születettek majdnem fele, a 750-1000 grammal születettek 80 százaléka, a 1000-1250 grammos csoport 90 százaléka, míg 1250g fölött az újszülöttek 95 százaléka túlél. Ugyanebből a statisztikából kiderült az is, hogy a koraszülöttek túlélési esélye akkor a legnagyobb, ha a szülőszoba és a koraszülött-intenzív osztály egy épületen belül van. Az 500 és 750 gramm közötti gyermekeknek például több mint fele életben marad, ha a szülőszoba és az intenzív osztály egy épületben van, míg ha városok között kénytelenek szállítani az extrém kicsi koraszülöttet, ez az arány mindössze 27 százalék. Fenyegető koraszülés esetén az édesanyák mindössze negyede kapja meg legalább egy nappal a szülés előtt azt a tüdőérlelőt, amely szintén drámai hatással van a túlélésre. Azok a 34. hét előtt született gyermekek, akiknek édesanyja nem részesül ebben a kezelésben, 50%-kal kisebb valószínűséggel maradnak életben. A túlélési esély a korral és a születési súllyal is szorosan összefügg. 7 nappal (egy hét) hosszabb terhességi idő 19%-kal, 250 gramm születési súly növekmény pedig 47%-kal emeli a túlélés esélyét. A túlélés és a szövődménymentes túlélés között azonban hatalmas különbség van. Komplikációk az inkubátorban Igen gyakori, hogy születés előtt, alatt és után bizonyos ideig a szervek oxigénellátása nem megfelelő. Az idegrendszer, a vese, a szív különösen érzékeny erre, ennek hosszúságától és mélységétől függ, milyen mértékben károsodnak egyes szervek. Az 1500 gramm alatti és 32. terhességi hét előtt született koraszülöttek többsége légzési problémával küszködik, tüdejük éretlen, rugalmatlan, nincs elegendő idejük, hogy megszületés előtt teljesen kifejlődjön. Az ilyen újszülöttek esetében nagy valószínűséggel alakul ki respirációs distressz szindróma (a 30. hét előtt születettek háromnegyedénél), amely egy légzészavar, melyben a tüdők léghólyagjai nem maradnak levegővel telve nyitva. Súlyos légzési elégtelenség esetén gépi lélegeztetésre van szükség, amely azonban esetenként további tüdőkárosodást okozhat. A nagyon éretlen koraszülöttek esetében nagy az agyvérzés kockázata, 1250 gramm alatti súllyal született gyermekek kb. felében lehet kimutatni. Nem minden vérzés egyforma súlyosságú, kiterjedésétől függően az újszülöttek lehetnek tünetmentesek, vagy kialakulhat letargia, görcs vagy tartós eszméletlenség (kóma) is. Kis vagy mérsékelt fokú agyvérzés esetén a fejlődés általában normális. Nagyon nagy kiterjedésű agyvérzés mellett nagyobb a halál vagy a későbbi tanulási, illetve más idegrendszeri rendellenességek kialakulásának a kockázata. Gyakori a retinophatia, a szem ideghártyájának ereződési rendellenessége, amely legsúlyosabb stádiumában az ideghártya leválásához vezet. A fejlett országokban a kisgyermekkori maradandó látássérülés és vakság leggyakoribb oka. Az 1250 grammnál kisebb születési súlyú babáknak 40-66% a kockázata arra, hogy beavatkozást igénylő ROP kifejlődjön, és csaknem 20% a veszélye annak, hogy súlyos fokozata megjelenjen. Mindemellett számos más tünet, betegség is jelentkezhet. Az agy, a tüdők éretlensége olyan állapotot okozhat, amikor a baba „elfelejt” levegőt venni, ezzel együtt a szívműködés is lelassulhat. Éretlen az immunrendszer, így a baba kevésbé védett a fertőzésektől, amelyek kockázatát a kezelések során használt eszközök is növelik. Éretlenek a vesék, az emésztőrendszer, a máj, a nagyon éretlen koraszülöttekben súlyosan károsodhat a belek belső felszíne, gyakran alakul ki sárgaság. A koraszülöttek nem tudják szabályozni testhőmérsékletüket, rendellenes lehet a vércukorszintjük – mindez csak néhány példa a leggyakoribb koraszülött-betegségek közül. Krónikus problémák Az igen éretlen koraszülötteknél nagy a kockázata annak is, hogy később krónikus problémák jelentkezzenek, különösen megkésett fejlődés és tanulási zavarok. A legsérülékenyebb csoport, a születéskor legéretlenebb 22-26 hetes koraszülöttek további életét egy angol statisztika / www.epicure.ac.uk/ vizsgálta. Az 1995-ben született 22-26 hetes terhesség után született gyerekeket 11 éves korukig követték nyomon. Két és fél éves korukban a gyerekek negyedének volt súlyos betegsége (látás, hallás, vagy idegrendszeri probléma), negyede kis fogyatékkal élt, 49 százalékuk teljesen egészséges volt. Hat és tíz évesen a vizsgálatot megismételték. A gyerekek mindössze 31 százaléka volt problémamentes, további harminc százalékuk kisebb zavarral (főként kancsalsággal, kisebb szemproblémákkal) küzdött. Mindemellett a leggyakoribb gond a tanulási és koncentrálóképességgel volt, amely a gyerekek több mint felét érintette, ez egyértelműen a koraszülöttség hosszútávú következménye lehet. Ezek az adatok a nagyon extrém koraszülöttekre vonatkoznak, de általában elmondható, hogy közvetlen összefüggés van a baba születéskori súlya, kora és hosszútávú kilátásai között. Minél korábban és kisebb súllyal született, annál nagyobb valószínűséggel lesznek később problémák (http://www.aboutkidshealth.ca/PrematureBabies), de hasonlóan fontos tényező az is, milyen komplikációk lépnek fel a születés utáni hetekben. Például ha egy 28. hétre született babánál nem lépnek fel komplikációk, jobbak lehetnek az életkilátásai, mint egy később, nagyobb testsúllyal született babának, akit azonban újra kellett éleszteni, súlyos agyvérzésen esett át, hosszas lélegeztetésre szorult. A tanulási és koncentrálóképességgel kapcsolatos problémák a gyermekkorban a középsúlyos (25-32. hét között született) koraszülöttek esetében is gyakoribbak. Az agy szociális, intellektuális funkciót ellátó részei a 28-31. terhességi héten érik el kifinomultabb formáikat, ekkor alakulnak ki az idegi kapcsolatok alapjai. A koraszülöttekben még jóval később is kimutathatóan alulfejlettek lehetnek ezek a struktúrák. Az 5–6 éveseket vizsgálva az 1500 gramm alatti születési súlyú gyermekeknél gyakrabban előfordulhatnak makacs beszédhibák, amelyek óvodáskorban tapasztalhatók. Ezek többsége magától elmúlik, kisebb részüknél, a makacs probléma korrigálása még a szakemberek számára is komoly feladatot jelent. A statisztikák szerint olvasási, írási és számolási nehézségekkel a koraszülött kisiskolások 11 százaléka küzd. Koraszülött felnőttek A koraszülöttség tehát nem fejeződik be azzal, hogy az intenzív osztályokon megmentették a kisbabák életét. Az ezt követő sikeres fejlesztés sem jelent befejezést, hiszen ebből a populációból kerülnek ki azok a felnőttek, akiknél átlag feletti problémát jelent majd a magas vérnyomás, az időskori cukorbetegség vagy a veseproblémák. A közelmúltban figyeltek fel arra, hogy az alacsony súllyal született, ma 35–45 éves felnőtteknél sokkal gyakrabban jelentkezik szívinfarktus, agyvérzés, érelmeszesedés, elhízás, cukorbetegség, mint a legalább 2500 grammal születettek körében. Tehát a szív- és érrendszeri, valamint az anyagcserezavarok esetükben már az anyaméhen belül programozódtak. Kockázati tényezők A túlélés, a koraszülöttek életkilátásainak esélyei az elmúlt öt év alatt (OGYEI felmérés) is nőttek Magyarországon, de arányuk nem csökkent annak ellenére, hogy a koraszülések jelentős része megelőzhető lenne. Egyre több nő vállal idősebb korban gyereket, beleértve azokat is, akik egészségügyi okokból kifolyólag hosszú évekig nem voltak rá képesek, ám a mesterséges megtermékenyítés és a hormonkezeléseknek köszönhetően végül sikerült teherbe esniük. Ugyanezért ugrásszerűen megnőtt az ikerszülések száma is, ami tovább növeli a koraszülések arányát. A legáltalánosabb kiváltó okok sem csökkentek: ilyenek például a dohányzás, alkohol és drogfogyasztás. A magyar kismamák 14,4 százaléka vallja be, hogy dohányzik, 9 százaléka pedig rendszeresen fogyaszt alkoholt. Ezek a számok azonban jelentősen eltérhetnek a valóságtól, amely a szakemberek véleménye szerint akár a duplája is lehet. Az öröklődés és a bakteriális gyulladások, fertőzések szintén kockázati tényezők. Egy több mint ezres mintán végzett kutatás szerint (Case Western Reserve University) például a fogíny-gyulladásban érintett terhes nők 28,6 százalékánál fordult elő koraszülés. A túl korai és késői szülés is növelheti a kockázatot: 18 éves kor alatt és 35 éves kor fölött gyakoribb a koraszülés. Ha valakinek már volt koraszülése, annak a rizikója, hogy második terhességének eredménye is ugyanez lesz, 15 százalék.