A 20. század számos megpróbáltatás elé állította a Magyarországtól elszakított területen élőket. Különös sors jutott a kárpátaljai magyarságnak is, ezen belül a görögkatolikus egyház közösségeinek. A trianoni döntés utáni Csehszlovákia különös vallási átrendezést indított el. Az addig jelentős számú magyar és ruszin görögkatolikus közösségek felszámolásával teret nyitott az ortodox egyház előtt. Ezt folytatta, csak sokkal nagyobb intenzitással és erőszakosággal, sőt nyíltan a szovjet államgépezet, amely minden vallást államidegenként kezelt. De különös kegyetlenség jutott osztályrészül a görögkatolikus papoknak, akik ellenálltak, és nem engedelmeskedtek az erőszakos áttérítésnek. 127 mondtak nemet az aposztáziára, így sorsuk megpecsételődött. Szibéria, Kazahsztán kegyetlen táboraiban találták magukat. Sokan (36-an) nem tértek vissza, életüket adták hitükért, vállalták a vértanúságot. A többiek, igaz hitvallóként álltak ki kereszténységük, elhívásuk mellett. Családjaiknak pedig a szenvedés, a kirekesztettség lett az osztályrészük. A szovjet gyilkos elképzelések azonban nem értek célt. Az egyházat nem sikerült lefejezni, megszüntetni. A hitvallók titokban folytatták munkájukat, 50 évig, katakombaszerűen folytatták az egyházi életet. Elvégezték szertartásaikat, titokban papképzést szerveztek és biztosították a kárpátaljai görögkatolikus egyház megmaradását, hogy aztán a rendszerváltást követően újrakezdjék az életet. Transcarpathian Martyrs - description - In the 20th century many people in the area separated from Hungary were facing serious challenges. Hungarians in Transcarpathia, including the communities of the Greek Catholic Church, also had a strange fate. Czechoslovakia after the decision of Trianon launched a special religious reorganization. By this time, a significant number of Hungarian and Ruthenian Greek Catholic communities were liquidated and opened a space for the Orthodox Church. It continued, with much greater intensity and violence, and even openly by the Soviet state apparatus, which treated all religions as State stranger. But the Greek Catholic priests who resisted and did not obey the violent transition had to suffer special cruelty. 127 said no to apostasy, so their fate was sealed. They found themselves in the cruel camps of Siberia, Kazakhstan. Many (36 of them) did not return, they gave their lives for their faith, they committed martyrdom. The others were true confessors in their Christianity and calling. Suffering and exclusion became part of their families’ life. However, the Soviet murderous ideas did not achieve the goal. They could not behead, eliminate the Church. The confessors continued their work secretly for 50 years, catacomb-like church life continued. They held their ceremonies, secretly organized priesthood training and secured the survival of the Greek Catholic Church in Transcarpathia, and then resumed life after the regime change.