Az Árpád-vonal a második világháború idején a Keleti-Kárpátokban több száz kilométer hosszan kiépített magyar védelmi vonal. Kárpátalja 1939-es visszafoglalása és az 1940-es második bécsi döntés után kezdik kiépíteni az ezeréves határok megvédése céljából. Az Árpád-vonal egyes védművei, bunkerei magyar mérnökök fejlesztései voltak. Az utóbbi évek kutatásai azonban bebizonyították, hogy az Árpád-vonal egy korszerűen kiépített védelmi vonal volt, amely 1944 nyarán és kora-őszén eredményesen fékezte meg a szovjet előrenyomulást. A második világháborús erődök egyike sem tudott ellenállni a támadásoknak. A híres Maginot-vonalat nemcsak megkerülték, de gyorsan át is törték a német csapatok. A jóval szerényebb költségvetéssel és rövidebb idő alatt megépült Árpád-vonalat Szabó József János hadtörténész szerint a szovjet csapatok nem tudták áttörni. A háborút követően a bunkereket és védművek jelentős részét az ötvenes években a szovjetek felrobbantották, nehogy az ukrán partizánok bázisává váljanak. Mára többnyire a völgyzárak beton-akadályai, a felrobbantott beton bunkerek és lőállások romjai maradtak hírmondónak az erődítményekből. De ha végigjárjuk a Felsőgerebenben helyreállított erőd folyosóit és termeit, képet kaphatunk az építmény nagyszerűségéről.