A sorozat első részében tisztelegtünk az erdélyi borászat meghatározó egyénisége, báró dr. Csávossy György előtt, aki bemutatta elsősorban az erdélyi hegyalja Nagyenyed, Gyulafehérvár, Csombord borait (Plébános, Rózsamáli) és borászatait.

II. Beszterce és Küküllő mente szőlészete és borászata

A két Küküllő mentén elterülő dombvidéken termett egykoron Erdély egyik legjobb bora. A magyar szőlészeti tradíció mellett (mára teljesen kiveszett) szász szőlőtermesztési és borkultúrának a terepe Beszterce és a Nagyküküllő-mente.  A terroir akár európai szinten is igen értékes, valaha 2700 ha termőterülettel rendelkezett. A művelés a hagyományos területeken 1,2 x 1,2 m-es, vagy 1x1-es, a távrendszer karós, a metszési mód a klasszikus erdélyi karikás volt, ami igen jó minőséget biztosított.

Már a XVI. században Verancsics is megdicséri a magyarok és a szászok itteni szőlőtermesztési buzgalmát. Legendás sikerét a Küküllő-menti bor 1866-ban a Rajna versus Erdély borversenyen érte el, a Kisküküllő-menti (szőkefalvi) borok a verseny során vakkóstolással legyőzték a világhírű rajnai bort.

A mai valóság kevésbé fennkölt, s ha nyomokban is, de a film mégis igyekszik megmutatni az egyes legendák és tájak ökológiai sokszínűségét és a folytatás lehetőségét.

Például a kendi gazdák („Bor, bor, bor, de jó ez a kendi bor”) hagyományőrző buzgalmát. Ki költözött Bethlen Miklós kastélyába, milyen erdélyi és magyar vállalkozások próbálnak őseik után kutatva talpalatnyi földet megtartani, a román és olasz terjeszkedés közepette.

Forgatási helyszínek: Zsidve, Dicsőszentmárton, Küküllővár, Kend, Héderfája, Kelementelke, Beszterce, Besenyő, Lekente, Segesvár, Dános, Medgyes, Balázsfalva, Magyarózd.

III. Szilágyság és Érmellék

Érmelléki Bakator–Érmellék, Szilágyság és Szatmár szinte teljesen kiveszett és elfelejtett nagy hírű és régi borok. Valaha közismert és Kárpát-medence szerte kedvelt termék volt, mára csupán legendáriuma maradt. Újra fel kell fedezni, akad-e értékelhető követésre méltó nyom?

Széchenyi gróf pártolta a könnyű fehérborokat adó Érmelléket, Ady szülőföldje adományaként szerette például a diószegi Bakatort, amely aranysárga színű volt, mérsékelt tüzű, kellemes savas és tartós hosszúságú. Mára csak a híre maradt.

Az érmelléki Lyukpincék viszont különleges színfoltot képeznek a magyar pinceépítészet történetében, bemutatásuk a teljes pusztulás előtt a legsürgetőbb feladat.

Az Érmellékkel összefüggő táj a Szilágyság, amelynek területén, több helyen megmaradt a régi borkultúra maradványa, ill. újabb telepítések is történtek. Hogy a zilahi szőlőkből préselnek-e még bort a magyarok, nem tudjuk, de a szilágysomlyói Magurán még találunk néhány öreg borászt, mint ahogy Sarmaság magyarsága is műveli szőlejét.