A karcagi cigányteleptől a rákkutatásig ismeretterjesztő dokumentumfilm (52’) Huszonhét éves, rákkutató, Debrecenben diplomázott, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában dolgozik, olyan genetikai markereket keres, amelyek idejében jelzik a szájüregi rákot – és mellesleg roma: ő Horváth József, az első Aranypánt-díj tulajdonosa – a díjat 25 év feletti hétköznapi roma hősöknek adják, akik kiemelkedőt nyújtanak az élet bármely területén. Az ötven jelölt közül végül tíz hétköznapi roma hősre lehetett szavazni. Csaknem tízezer szavazat érkezett a jelöltekre az interneten. Két évtizede még senki sem mondta volna meg a karcagi cigánytelepen nevelkedő Józsikáról, hogy fehér köpenyben embereket gyógyít majd, és rendszeresen olvassa a Bibliát. József nem akart felnőttként is kétkezi munkásként élni, többre vágyott, szülei pedig erejükön felül támogatták őt. „Karcagon két telep is van, mi a déli részen éltünk. Két-három ezer ember él ott ma is. Nagyon szegény a családom. Szüleim rokkantnyugdíjasok. Apámnak szakmája volt, anyám 3 osztályt végzett. Apám nagyon szeretett olvasni, erre tisztán emlékszem. Nagyon sok könyvünk volt otthon. Sajnos hamar elváltak, anyám nevelt minket fel. Tíz éves korom óta dolgozom, kellett a pénz. Gyerekkoromban főleg építkezéseken segítettem. Persze közben nekem nem volt gond a tanulással, sőt. Azt vettem észre, hogy elég, ha az órán figyelek és tudok mindent. Nem kellett külön tanulni, házit írni. A tanulás nagyon jól ment, de a magatartással mindig voltak problémák. Forrófejű, hirtelen haragú gyerek voltam, és voltak stiklijeim. Kitűnő diák, kettes magatartással”- meséli József, aki ma már inkább egy buddhista szerzetes nyugalmát árasztja. A férfi már gyerekként is megértette: ha más akar lenni, mint a többiek, akkor tanulnia kell. „A karcagi biológia tanárnőmtől kaptam meg azt a támogatást, ami nélkül ma nem lehetnék itt. Ő volt a mentorom, aki nem engedte, hogy elkallódjak a nehéz időszakban. Felkészített a felvételire, versenyekre vitt.” Az egyetemen jött rá, hogy a genetikai eredetű betegségek érdeklik igazán. Most PhD-hallgatóként kutatócsoportjával olyan genetikai jelzőket keres, amelyek idejében jelzik a szájüregi rákot. Ezt a fajta daganatot sokszor csak akkor észlelik, mikor már kívülről is látható az elváltozás, a terápiát így rengeteg – olykor életbe vágóan hosszú – idő után kezdhetik csak meg…. Az egyetemen Csermely Péter világhírű biokémikus lett a példaképe és mentora, aki az MTA levelező tagja (2006 óta a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke is). Józsi most már a karcagiak példaképe, és amióta megkapta az Aranypánt-díjat, még szélesebb körben vált ismertté. Azóta előadásokat tart fiataloknak, elmondja nekik, hogy mindig van kiút, a legmélyebb helyzetből is, hogy sosem késő változtatni. Azt mondja, a romák helyzete egyre csak nehezebbé válik: “Persze hogy illúzióromboló, ha az emberbe lépten-nyomon sulykolják, hogy kevesebbet ér, mint mások. De Isten azért adott szabad akaratot, hogy rendelkezzünk vele, és általa akár a legerősebb ellenszélben is lehessen előrehaladni. Mert nincs más választásunk… A telepi gyerekkori barátaim nagy része sajnos drogfüggő lett. De én nem szégyellem, hogy honnan jöttem, büszke vagyok rá, rájuk is. A legelső kutatásomat épp ezért a drogokról készítettem, azt vizsgáltam, hogy hogyan hatnak az agy működésére.” A telepi haverok is felnéznek Józsira és ugyanúgy bandáznak vele, mint régen. Csak azt nem értik, hogy miért nincsen még az okos fiúnak családja. „Először biztos egzisztenciát szeretnék teremteni, aztán jöhetnek a gyerekek…”– foglalja össze céltudatosan a következő évek terveit a fiatal kutató, aki miközben szépen összehajtogatja fehér köpenyét, a civil ruhája alól előtűnik óriási bicepsze, és rajta egy még nagyobb sárkánytetoválás.. . „Gondolom, nem így képzelnek el egy molekuláris genetikust. A fehér köpeny eltakar mindent, még a rassz jegyeket is. Amúgy több mint tíz éve edzem keményen, a sárkányt pedig én rajzoltam…”És folyamatosan mosolyog , miközben okos szemében a telepi srácok csibészsége is megvillan…